Egy madárbarát naplója

2024. május 01. 13:30 - madarbarat

A fülemüle expedíció

Tavasz volt, mikor egy távcsövekkel felszerelt flótásokból álló alakulat, a képzeletbeli startvonalon várakozott. Egyikőjük a csuklójára felszíjazott készüléket nézegette félpercenként, másik a zsebébe nyúlt és az elővett telefonját nyomogatta türelmetlenül. Harmadik pedig a társait kérdezgette. Hat óra van már?

Amint sokadjára megkapta az igen választ, elindultak a madárbarátok. Amorf alakzatuk távolról is feltűnő volt, de ha valamire, hát erre nem vágytak. Ők most a porond másik oldalát keresték, így amint lehetett, egy vékonyka úton eltűntek a centrumból. Hová mentek? Ők sem tudták, csak arra, amerre kedvenceik éltek.

img_6865.jpg

Tavasz derekától ugyanis olyan tollasok vetik meg lábukat a környékünkön, melyekért nem kell korán felkelni. Ők a bagoly típusúaknak is két kézzel szórják a bájaikat. Persze azért ennyire mégsem. Magamutogató ambícióikat ugyanis már rég levetkőzték. Nem holmi verebek, kik a tuja tetején rajcsúroznak és nem is rozsdafarkúak, kik a ház tetejéről integetnek. Mi több, még a tövisszúró gébicsektől sem lesték el a vártamadár jellemző vonásait.

img_0795.jpg

Inkább a tavalyi bújócskázás első helyezettjétől vettek pár példát. Fülemüléket ugyanis olyan nehéz megpillantani, mint amilyen könnyű meghallani.

Na, érte gyűlt össze ez a maroknyi csapat, s hagyta ki az esti darts meccset a tévében. Ha pedig így alakult, hát érzékelni szeretettek volna belőlük párat. Ami azért egy reális cél, hiszen a tavasz derekától érkező tollasok, amint ledobják poggyászukat és kifújják magukat, heves éneklésbe kezdenek.

És, akkor mi van? Kérdezheti az a Kedves Olvasó, ki még nem hallotta mindezt. Aki viszont igen, annak a vágy magja csírázik ki újra és ölt testet egy terepi bejárás alkalmával. A fülemüle éneke ugyanis olyan, mint éhes embernek sült hús sercegése, az autóverseny szerelmeseinek a Verstappen motorjának égbe kiáltása vagy a metál „bolondjainak,” gitár húrjainak rezdülése. Abban kérem, összpontosul a tavasz összes üde fűszálának sarjadása, a fák frissen kihajtott ágainak bókolása, az összes madárhang zanzája.

img_0872.jpg

A fejek radar módjára pásztázzák is a környéket, s tapadtak rá az össze fülemüle gyanús jelre. Persze azért nem kizárólag ők voltak ezen a táblán. Bástyakánt álltak az énekes rigók az örökzöld fenyőfák csúcsán, s messze szólón énekeltek nevükhöz méltón. Ló szerepét ezúttal a mesekönyvek lapjairól kölcsönkért nagy fakopik kapták meg, kiknek röpképe hmm, mintha csak a levegőben ugrándoznának. Ha kengyelfutó gyalogkakukkal talán nem is, de fürge lábakon szaladó búbos pacsirtával lehet találkozni, ki mezei társával ellentétben jól érzi magát az urbánus területen is.Hej, de hogy lenne teljes a készlet, ha a szépségverseny győztesét, a tengelicet, a nyikorgás ellenei védekezés géniuszát, a zsíírozás mesterét, a zöldikét és az énekesmadár erőemelő verseny bajnokát, a meggyvágót nem említenénk. Hoppá, hát a madáretetők sztárját, a széncinegét és a helyi Jackie Chant, a kékcinegét is be kell sorolnunk. Őket már csak félve merem leírni, mert nekik csak a paraszt jelző jutott.

img_6889.jpg

A királyt és királynőt talán nem is kell bemutatnom. Csak annyira, hogy miatta vizsgálták át madárbarátaink a terepet. Vonult a csapat, gyűjtögette a fajokat, fakuszt, dolmányos varjút…

A nap gondolta csupán egyedül a társaságból, hogy aznapra már eleget látott. Lassan komótosan előhúzta camping ágyát, feldobta rá a lepedőt, majd kezdetben lábára, majd derekára, végül nyakára és fejére húzta a takarót. S mivel még így is világított egy picit, hát még a feje búbját is behúzta a paplan alá.

Ilyenkor sem esett kétségbe sokat látott csapatunk. Ők ugyanis elővették zseblámpájukat, meg a madarak nagy enciklopédiáját és a fülemüle részhez lapoztak. Majd, amikor…

img_2265.JPG

Elkezdődött! Az a valami, amiért jöttek. A sötét bozótosból ugyanis egy mással össze nem keverhető hang lövellt ki, s a célt el nem vétve talált be pontosan madárbarátaink fülébe. Olyan pantomim művészt nem hordott a hátán a Föld, amilyenné váltak. Ők nem, de a csalogány torka igen, az mozgott és láva módjára kezdte ontani magából a hangot, az éneket. S abban a pillanatban kapott értelmet az összes körítés, melyet azért tettek, hogy ebben a csodában részesülhessenek.

Ők, ahogy Te is Kedves Olvasó, hiszen ha elemeled tekinteted a képernyőről és kinézel az ablakon, látod: tavasz vaaan! Az ország szinte minden részén várnak Téged a Fülemülék éjszakáján. Velünk május 10-én 18 órakor találkozhatsz Mosonmagyaróváron a Művelődési ház előtt. Éld át személyesen is!

 

A helyi Fülemülék éjszakájának programjáról, itt olvashatsz bővebben. 

 

Az ország többi pontjának helyszíneit itt találod.

 

Nagy Kornél

Szólj hozzá!
2024. április 28. 17:44 - madarbarat

Megkőszegülve

Te, hogy szereted? Belülről vagy kívülről! Szemből vagy hátulról? Felülről vagy alulról? Kőszeget megismerni, bárhogy jó!

Nem is cicóztunk sokat, amint kedvenc pincészetünkből megkaptuk, amire vágytunk (hűvös chardonnay személyében) a város ütőerén át egészen a szívébe, és azon is túlhatoltunk.

img_5582.JPG

Egy zsúfolt parkolóban még zsebkendőnyi terület próbált bújócskázni, majd mikor megtaláltuk, félszegen csak annyit mondott: - Nem vagyok itt! A másfél tonna azonban győzedelmeskedett és lomhán ült rá az aszfaltra mondván, mostantól te parkoló vagy.

Nyolc láb céltudatosan lépett ki belőle, majd eltökélte magát, hogy végrehajtja a rá bízott feladatot. A terület helyismeretével már időtlen idők óta rendelkező szüleim a sűrűn lakott vidéket vették célkeresztbe, Feleségemmel pedig a fákkal néztünk farkasszemet.

El is indultunk az emelkedő irányába, mely odabiggyesztett egy kis bukkanót, mondván:

- Tessék itt egy kis bemelegítő!

S egy érdekesség, miszerint itt őrizték a koronát a vérben zivataros időkben. Megérinti az embert itt a múlt ennyire közvetlensége. A bunker, hol második világháború emlékeit elevenítette fel az írás.

img_5563.JPG

Ez azonban csak a kezdet, így is, úgy is. Lekanyarodva az útról a kálvária domb magasodott, amire láthatatlan betűkkel ráírtuk. Megmásszuk!

Teli hassal eszébe ne jusson senkinek ez a kísérlet. Ezt a hegyet ugyanis az óriások hordták össze. Az első stációtól kezdően közel a végég szembesülünk azzal, hogy a kisalföldi lábak máson növekedtek. Gyakrabban vettük a levegőt az átlagosnál és a szavak is elfogytak. Ez azonban nem riasztás, csak ár azért a látványért, ami a tetőről kapható!

Hmm, a templom valóban csodás és rügyfakadás előtt ennél még többről is lehet szó. Így azonban, hogy az őrületbe kergettük az időjárást és április első hétvégéjén már zöld függöny borult a tájra, valahol…

Ha valaki, mi szeretjük a fákat meg az ujjaik végéből kisarjadt leveleket, a távolba látást ez gátolja, de nem győzőm hangsúlyozni, az így jóóó! Aki azonban a városból nagyobb szeletet szeretne látni, tovább kell kutyagolnia.

Mi is ezt tettük. Boldog lesz annak a lába, ki errefelé vezeti őket! Barátságos vidéken említésre méltó szintkülönbség nélkül zakatoltunk, melyen olykor széthúzták a függönyt, amire elismerő arckifejezéssel válaszoltunk. Mintha üdvözlő italként kaptuk volna tálcán, miközben a táj invitál tovább.

- Erre csak tessék, csak tessék!

img_5606.JPG

Így fordultunk rá a Szulejmán kilátóra, mely nevéből adódóan kötelezően kőbe vésve hirdette. Itt panoráma lesz! Hmm! És tényleg! A hely honnan a település ezer ablakból integet! A tömegből pedig kilógó tornyok teszik változatossá a képet! Nagyon rendben van, ami itt fogad.

El is időztünk, szaladtak a tízpercek szanaszét, amiben aktív szerepe volt egy barna négylábúnak is, kit alkalmi gazdija csábított fel ide.

Lefelé irányuló tekintetünket egy idő után lábaink is követték. Köszönjük neked Gravitáció, hogy sportcipőnkre is hatással voltál, így könnyű szerrel ereszkedtünk le az utcákba, melyben még jelzés is volt. Őt egyből kikiáltottuk barátnak és megkértük, vigyen el minket a központba. Kőszegen kérem, még ez is megvalósult. 

img_5610.JPG

Első szóra készséggel állt rendelkezésünkre és szélesebb utakon, majd összeszűkült járdákon kacsázott, mint egy pizza futár, s lám már ott pulzáltunk a régmúlt időkben felhúzott falak árnyékában. Percek múlva a sétálóutcán újra négy fővé alakultunk, majd egy fagyi, s irány a tó!

A Nap azon a szombaton már az utolsó fejezetének felolvasásába kezdett, amit vízparton volt szerencsénk meghallgatni. Itt Kőszegen minden olyan rendben átlátható.

img_5620.JPG

Nem a legnagyobb hegy, de nem is kell. Nem a legelbűvölőbb kilátás, de nem is kell. Nem a legnagyobb tó, de nem is kell. Nem a legfinomabb fehér folyóbor. Várj, ki mondott ilyen butaságot! De!

A tó megkerülése tehát nem egy maratoni táv. Viszont, mint a fa évgyűrűin a kéreg, úgy szóltak körülöttünk a madarak. Erdei pinty, vörösbegy, énekes rigó, csilpcsalpfüzike, széncinege dalai hangzottak mindenhonnan. Beljebb mi haladtunk, majd a középponthoz közelítve a horgászok és botjaik közeledtek. A centrumbában természetesen a tó és benne a halak.

A sötétség is idelopakodott, mire a kocsihoz értünk. Elfoglaltuk a helyünket, majd, a kerekek forogni kezdtek, s meg sem álltak az elsőbbségadás kötelező tábláig, meg a második piros lámpáig és a stop tábláig. Egyszer csak ismerős aszfalton találták magukat, hol újra megállhattak és nyugovóra térhettek.

Nagy Kornél

Szólj hozzá!
2024. április 21. 11:26 - madarbarat

A mesés valóságban (Sopronkövesden)

Mosolyra vágysz és dinamizmusra? Harmóniára és energiára? Nyüzsitől távol, de a kirándulók paradicsomába?

img_5502.JPG

Mi nem ezzel a céllal szálltunk ki a hetven kilométerrel jóllakatott autónk kasznijából. Csupán kíváncsiak voltunk a sorpronkövesdi dűlőúton konzervált emlék egyikére, mely a múltbéli gondolatok ösvényébe szippantja be elménket.

Árpilis első hétvégéjén ez meg is történt. Nyolc turista láb fogott talajt, s tornásztatta meg elmacskásodott végtagjait, miközben a vasfüggöny emlékhelyén szinkronban bólogatott. Ez igen, micsoda online kiállító terem.

img_5496.JPG

A vaskos kapu mellett őrbódéból dudorásztak ki a bogarak, de azért így is könnyen bele tudtunk képzelni egy-egy katonát, ki semmibe néző szemmel a semmibe nézett. Ennél valósabb képet csak akkor kaptunk, mikor Feri papa (két évtizeddel korábbi nevén apu) a rokon mesterségéből adódó rutinnal szemléltette mindezt.

Ezen túl ott riogattak a maguk puszta valóságukban a rózsatövisekből ihletett szögesdrótok, valamint azok a fémhuzalok, melyek nem mézesmadzagként funkcionáltak eredeti állapotukban. Most azonban igen, hiszen ez volt az első csipesz, mellyel odacsatlakoztunk a tájhoz.

A második egy tábla, melyen mi szerepelt? Ja, kérem, arra is lehet menni? Gyerünk, s már a kocsi az orra alatt mormolta. Persze, csak egy percig állunk meg itt. A szirének hangja a többiek fülét is megcsiklandozta!

Így történt, hogy a falu háta mögé kerültünk és láttuk, amint a házak egymás kerítésébe fonódva figyelték minden léptünk.

- Szerinted megtalálják a dió szobrot? - kuncogott az egyik.

- Mi az a nagy barna bigyó ott? – jött tőlünk a kontra.

img_5499.JPG

S már ott méláztunk a nagy barnaság körül, melynek még szaga sem volt. Hogy örültek volna ennek a sárkány méretű varjúk! Akkor szerencsére a környéken épp egy sem tartózkodott, így nyugodtan időztünk mellette.  Csupán az örökzöld kérdés késztette haladásra lábunkat. Mi van a következő kanyar után? Megnéztük!

img_5503.JPG

Az, ami előtte! Magyarul, az idillikus település rendezett tiszta udvara. Ahol feltűnt egy lugas, meg egy présház. Emitt nem a világkiállítás legújabb darabjaiból szegecselve, a másik már jobban mutatta, melyik ezredben élünk.

Holott az órát jó mélyre süllyesztettük, azért megkopogtatta hátunkat, hmmm, menni kéne! Vissza is battyogtunk a kocsihoz, ki azt az ígéretet kapta, hamarosan újra pihenhet. S lám így is lett. Ezúttal egy elegánsabb, mi több, neki szánt parkolóban hagytuk kifújni magát. Addig mi elindultunk…

img_5512.JPG

Elindultunk a valóság pereméről a sűrűn álló fák titokzatos világába. Holott az internet és a helyszínen köszöntő tábla elárult, itt kérem, a mese tanösvény vagyunk ám! Ki nőtt már valaki a játékból? A nap süssön annak a fanyar arcára, ki igen, na meg azokra, kikből még bugyog a gyermeki forrás, csak a hétköznapokban ez álcázni illik.

Itt viszont nem, bele is fúrtuk magunkat a zöld erődítménybe, Pira mamával az élen törtünk előre az ismeretlennek. Hasonlóval találkozhat az, ki Sopron tetején a kalandpark mellett jár. Az sem kutya, mi több mókás és szórakoztató. Itt azonban elsősorban a séta motivált, miközben az ösvényen morzsaként elszórt állomásokon időztünk kevesebb, majd több perceket. Jaj, annak viszont, aki beljebb merészkedik!

img_5518.JPG

Ahogy ugyanis haladtunk ízléses fa szobrok és izgalmasabb játékok bukkantak elő, mígnem dizájnos hinta és mókuskerék került szemünk elé. A kíváncsiság gyémánt fejből készült fúrója ott bököd tovább. Na, mi lesz már, látod, ott még elől van valami!

img_5527.JPG

Ahogy tárul elénk a vidék, Nyúl község idillikus világáról mintázott tájat rajzolt elénk a természet. Szellősen elszórt házak közt szőlők és gyümölcsfák. A széles szekérút pedig izgalmasan mindig három lépéssel előttünk járt, s várja, hogy nyomába eredjünk.

img_5522.JPG

A terep azonban annyira magával ragad, hogy a két érzés megvadultan egymásnak esett. A látványban örömét lelő lélek sarkunkat a poros talajba süllyesztve fékezett, míg a még szebbet, jobban ígérgető kíváncsiság hajókötelet a derekunkra csomózva húzott előre. Húúú!

img_5523.JPG

Ez a valódi meccs! Az agy kétségbe esetten írja be az emlékekbe a látottakat, fagy a szoftver, nem bírja a hardver.

A Szent László kápolna vetett véget ennek az egyre csúnyább eszközökkel vívott küzdelemnek. Itt most megállunk! Parancsolt rá az elme a testre!

img_5528.JPG

- He, he, he! Azt hiszed te lettél a győztes? – kuncogott magába a kíváncsiság!

- Megígértettem a gazdáddal, hogy az út további részéért még visszajön, és lejárja!

- Ismered őt, meg fogja tenni!

Erre nehéz mit mondani! Például azt, hogy igaz. Holott akkor egy tapodtat sem tettünk, visszajövünk még a maradék végtelenbe vezető út kedvéért.

Aznapra azonban ennyi lett kimérve, na meg persze a visszaút és slusszkulcs, meg az indulás, hiszen eredeti terv, Kőszeg! Erről a következő történet fog mesélni…

Nagy Kornél

Szólj hozzá!
2024. április 07. 14:52 - madarbarat

Szerelem szárnyakon

 - Anya, kopogtak!

- Anyaaa, kopogtaaak!

- Nyisd már ki lányom, biztos apád az!

- Anya, de most cseteleeek!

Feleség, arcán fáradt közönnyel cammog a bejárai ajtó elé, majd unott képpel fordítja el a kulcsot, miután egy lomha mozdulattal tárja ki párja előtt az ajtót.

- Boldog Valentin napot! – kiált fel örömében a férfi, miközben szájával mosolyt formál.

img_2889.JPG

Bal kezében egy csokor van, melyet határozott mozdulattal nyújt át kedvesének! A nő elismerően pillant az ajándékra, majd int neki.

- Gyere már, kész a vacsi, ott a platnin! Ez legalább nem késett annyit, mint a rózsád. Bár kétségtelen, hogy szívhez szóló lenne - mondjuk 14-én, mondjuk februárban, de azért tavasz közepén… Ez olyan, mintha a nagy fakopáncs augusztus végén dobolna.

img_0717.JPG

- Nem mindegy, hogy mikor dobol?

Ebből látszik, hogy a férj kevésbé jártas a harkályok lamurizált állapotban elkövetett eszeveszett huncutságaiban. A véső csőrűek ugyanis az eszközüket olyan sokoldalúan használják, mint emberek a kést, mely egykor fából szív alakot formál, máskor az krumplit pucol. Ha lassan kopog, jó eséllyel kiszúrta csemegéjét és arra vadászik. Ha sokáig egy helyben hadonászik, előbb utóbb odú lesz belőle, ha viszont másodpercenként többször csapja oda csőrét valami jól rezonáló részhez, hát annak hátterében bizony egy tojó is lehet. Énekhang híján ő ezzel édesgeti magához kiszemeltjét.

Akár csak férj, ki másnap újra annak az ajtónak az ajtaját verte meg jó alaposan, hiszen a csengő már rég elfelejtette, hogyan működjön.

- Boldog születésnapot Drágám! – s kezével, mint Toldi a malomkövet úgy nyújtotta ki a bonbont.

- Igazán kedves Tőled! – de azt már nem merte megkérdezni, hogy hányadik.

- Köszi, tedd le ide az a konyhaasztalra.

img_8350_1.JPG

Szegény asszony, már lassan fél éve betöltötte, de nem bánta, hogy párja bepótolta. Mi több, arcán felvillantak a mosoly szikrái, hiszen egy horror vígjátékba illő kép jelent meg előtte. Elképzelte, hogy nagy Ő-je az ornitológiai könyvvel kezében, de balerina ruhában próbál sasos macsó módjára nászrepülést ejteni neki. Vannak tollasok, sasok, ölyvek, hollók, kik látványos repüléssel fejezik ki szerelmes állapotukat. Akadnak azonban „hétköznapibb” szárnyasok is, kik megkergülnek Ámor nyilától és irreális módon közlekednek párjuk szeme láttára. Ilyenek például a balkáni gerlék.

Csak huszonnégy óra telt el a következő kopogtatásig. Akkora már azt hitte, lenyugszik férje, de azért előre kikukucskált az optikai kitekintőn. Megnyugvással vette tudomásul, üres kézzel érkezett, szabad a pálya, nyílhat a zár.

- Boldog névnapot és most ne kérdezz semmit! Vegyél fel csinos ruhát, megyünk!

img_5304_1.JPG

A nő kettőt pislogott, s máris egy étterem teraszán találta magát. Hmm! Ezzel tényleg sikerült meglepni, ismerte el magában.

Tudom, aki a kicsit nem becsüli… Az ökörszemek ennél még intenzívebbek. Ők ugyanis külön fészek kezdeményezéseket mutatnak be, s majd a császárné színben tündöklő tojó nagy kegyesen választ, hogy frigyre kel-e.

Péntek lett, mire újra kopogott a családfő. S mivel név- és szülinap, plussz Valentin is ki lett pipálva, kinyúlt pólóban és ezerszer mosott melegítőben trappolt ki a hölgyemény, s tét nélkül találkozott párjával.

- Elfogytak az alkalmak, de semmi baj, így is kapsz tőlem egy ajándékot!

Kisétált a konyhába, elővett egy tulipán formájú poharat, majd a hátizsákjából egy üveg fekete sipkája kandikált ki. Lassan előmerészkedett a nyaka, törzse, végül talpa már a levegőben táncolt, miközben a benne lévő hárslevelű már a pohár alján landolt.

img_2849.JPG

A harmadik korty után már párjából is előbújt a hízelgés. S elismerően bólogatott és említette meg párjának a búbos vöcsköt, ki szintén az udvariasság nagykönyvét olvasta. Oda az van írva, nem kell mondvacsinált okokba burkolni azt, hogy kedveskedsz. Lehet azt anélkül is, spontán, ahogy a búbos vöcsök is teszi.

 Nagy Kornél

 

Szólj hozzá!
2024. március 31. 11:10 - madarbarat

Személyesen aaaaa Tavasz!

Mélyen tisztelt Hölgyem, Uram! Engedje meg, hogy bemutatkozzam. A nevem, Tavasz! Igen, én vagyok az, kiért már január első hetében lapozgatta a naptárat és kereste a harmadik hónapot. Tudom, milyen nehéz volt ez a szobafogság, melyben csak a karácsony és boldog új évet című sztorik nyújtottak némi enyhülést.

Most, azonban örüljünk egymásnak, s legyen sok kellemes pillanatban részünk. Bocsásson meg, szívesen csevegnék még Önnel tovább, de temérdek munkám van. Igaz, egy csomó dolgot megtettek helyettem az embertársai. Havat olvasztani, jégcsapokat tördelni nem kell. Azonban látja azokat a fakó külsejű embereket? Az arcukra mosolyt kell csalnom, s némi színnel is el kell látnom őket.

De, ha szeretné látni, hogy működik, jöjjön velem! Most Lipótra, a morotvára sietek, hiszen a tél már faképnél hagyta a tájat, gazdátlanul meg ugye mégsem maradhat.

img_5322.JPG

Ingujjat fel, kezdődhet a móka! Hm, látom itt hagyta a széncinegéket, kék cinegéket! Nagyon jól tette, ők annyira kedves tollasok, hogy nekünk is szükségünk van rájuk! Adok a csőrükbe, kettő, öt dallamocskát, hogy tudják ünnepelni, érkeztem. Nyit ni kék, had szóljon! Hej, azokat a színpompás tengeliceket se tessék elvinni! Ők a madárszépségverseny örökös nyertesei! Maradjanak csak itt, cserébe ellátom őket magtengerrel, no meg csurran - csöppen majd egy kis proteinnel dúsított rovarság is a fiókáitoknak, hogy jobban növekedjenek.

A nádasról sem feledkezem meg! Tél, mi az a nagy hápogás abban a bőröndödben? Te tényleg begyömöszölted a kontyos récéket is! Szégyelld magad! Még jó, hogy ósdi volt és azon a lyukon kipottyan egy barát és egy kendermagos réce.

Búbos vöcsök, ne menj vele! Kiért fog annyi természetfotós kilátogatni ide? Úgy is tudod, hogy te vagy a kedvencük. Azzal a punkos frizurával mindenkit leveszel a lábáról. Emlékszel tavaly is hányan ujjongtak, mikor megláttak. S amikor elővezeted fiókáidat? Jobban olvadtak, mint fagyi a napon!

Oké, akkor ezzel megvagyok. Jöhet a pereputtyom. Első körben két század seregélyt kérnék a nádasba, mondjuk csak éjszakára. Tetszik tudni, ez a marha ember kiverte a tél fagy fogát, így annyi kártevő a nyakán maradt, valakinek ezt is kordába kell tartani. Ne sértődjél meg seregély, mert téged sokan csak a szőlőskerti turpisságodról ismernek. Szépen csendben tedd a dolog. S ha a napilapokban az nem is szerepel, hogy a cinkék után te vagy a másik, harmadik leghasznosabb madár, legalább Hermann Ottó a Madarak hasznáról és káráról című könyvben megemlített.

Ki érkezik ott frakkban? Halihó! Hmmm! De kirittyentetted magad barázdabillegető! Örömmel látlak! Ja, hogy itt voltál már, s el sem mentél?!  Na, arról nem tudtam. Vagy velem jöttél? Már össze is zavarodtam, tudod, most annyi dolog van, nem tudom hová kapjak.

img_5356.JPG

Hopsz, itt egy énekes rigó! Téged most szépen felbiggyesztelek a fa csúcsára, így ni! A te dolgod, hogy énekelj! Jó, jó tudom, kellene hozzá pár dalocska, is! Várj, hozom a madárdal füzetem. Ne ilyen mohón, te! Állj már le, mi az, hogy lenyúltál belőle több mint száz dallamot! Mi marad így a fülemülének? Oké, mire jön, összegyűjtök neki is.

img_5305.JPG

Húú, komoly munka ez a kitavaszítás. Még valaki hiányzik, mondjuk egy terminátor? Az talán mégsem, de a predátor elférne. Elő a laptopot, s megy is az e-mail. Kedves Barna Réti Héja! Gyere! Várunk! Lám, már itt is vagy? Ezt meg hogy csináltad? Megvan, emlékszem! Tavalyelőtt aláírtunk egy húsz éves szerződést, hogy minden márciusban nálunk fogod játszani a T-Rexet. Még, jó hogy te emlékeztél rá! Köszi!

Húú, komolyan mondom, kezdek elfáradni. Ezerfelé áll a fejem, de lassan úgy néz ki, beindulunk. Jó lesz egy picit szusszanni a parton, úgyis a távolban már az este integet erre. Hmmm, milyen harmonikus, egyben van ez a természet. Ügyes vagyok!

Várjunk csak, kik gyülekeznek ott az égen! Felhők, barátaink, gyertek csak, gyertek! Rátok is nagy szükség van! Seregélyek, igen rólatok már volt szó, köszi, jó pihit. Ti miért iramodtatok neki felhő formátumba rendeződve? Üdvözlitek az esőt! Kedves gesztus részetekről! És még tiszteletkör is jár neki! Ez aztán a fogadtatás! Oké, srácok, elég lesz, jó éjszakát. Na, mi lesz már itt az este, mehet a pihi.

img_5364_1.JPG

Várjatok csak, ki zúg úgy utánatok, mint egy üstökös? Hogy ez a műsor nem másról szól. S ez a villám a nyomotokban egy sólyomalakú?! Ti sem erről ábrándoztok mézédes szunyókálások közepette. Vigyázz! Becsap közétek! Most kivágott arra! A nád meg már a hasán a tollat borzolja. Micsoda küzdelem, micsoda gladiátoros ádáz csata! Test a test ellen, a tét pedig élet vagy halál. Még egy forduló, még egy ráhúzás.

S, mint vihar után az óceán, úgy simul ki végül a táj. Kedves madárkáim, elmúlt a veszély! Milyen veszély? Az éhezésé, vagy az elmúlásé?  Most akkor mi van? Ha éhen marad baj vagy nem baj?

img_5379.JPG

Brrr. Ezt bízzuk inkább a természetre, holott persze oké megjöttem, de azért nem mindent nekem kell csinálni.

Mélyen tisztelt Hölgyem, Uram! Ha kíváncsi a dolgos hétköznapok eredményeire, jöjjön ki például Lipótra és meglátja, mennyi mindenre képes vagyok!

Nagy Kornél

Szólj hozzá!
2024. március 03. 09:18 - madarbarat

Széncinege levele az emberekhez

 

Kedves Emberek!

 

Meg szeretném köszönni Nektek a téli „ultra all inclusive” ellátást! Komolyan csiripelem Éva néninél olyan cinegegombóc volt kirakva, hogy háromszor is rárepültem.  Gábor bánál majd lefordultam a gyönyörtől, mikor megláttam azokat a szép kövér napraforgó szemeket. Zoéék sótlan mogyoróóója… Attól, még most is keresztbe állnak a tollaim.

De minap rám förmedt a szomszédom, mikor áthívtam borozni, mert a naptár még mindig februárt mutatott. Héjj, madárkám, már március van!

 

img_8090.jpg

 

Az állat, tényleg! Na, gyorsan össze is cuccoltam, de ezzel a levéllel még tartozom Nektek, Emberek! Tényleg, köszi, ezt a téli kánaánt! Nekem most viszont mennem kell! Tudjátok, előbújnak a bogarak, s mi tagadás arra van kitalálva ez a hegyes csőr, ebből fogok lakmározni. Területet, revirt kell szereznem, amibe királynőnek, össze kell szednem valami jó kis tojót. Összebújjunk majd egy odúban! Ki tudja, talán abba, amibe télen is éjszakáztunk. Március végén már kezdődik a családalapítás, jönnek a tojások, fiókák, feladatok. Terveink szerint az etetési időben vagy húszezer rovarságot gyűjtünk össze.

Az etetődre azonban még komoly feladat vár. A magevő haverok lent a téren még pár hétig ott lógnának nálatok, ha nem gond, mert hát ugye ők élelem szűkében lesznek. Tudjátok azok, akik fütyülnek a rántott húsra párolt rizzsel. Mondjuk, olyan tömzsi csőrrel nekünk sem menne a dolog, igaz is, nem arra lett kitalálva!  Így hát, ha kérhetem, egyre nagyobb arányban kölessel és a díszmadaraknak készített apró magokkal várjátok barátainkat. Cserébe gyönyörködjetek a tengelicben, lássátok meg a zöldet a zöldikében és gyarapítsátok fajismereteiteket az erdei pinty láttán.

 

img_5333_1.JPG

 

Amint azonban a költés elkezdődik, március vége felé ne rakjatok több élelmet ki nekünk. Azt figyelték meg rólunk ornitológusaitok, hogy a fiókáinknak elsősorban állati eredetű táplálékra van szüksége, s nem arra, hogy az etetőbe kirakottakat behordjuk nekik. Áprilistól elég csak a madáritató, porfürdő, különböző fajtájú odú, meg a többi.

A tavasz azonban ne csak szorgos hétköznapokról szóljon. Radarként pásztázzátok összes érzékszerveitekkel a környezetet és keressétek, kutassátok a délről haza érkező rég nem látott ismerősötöket. Sorra tűnnek majd fel a csiplcsalpfüzikék, fülemülék, sárgarigók, amikben örömöt leltek majd!

 

img_0694_1.JPG

 

Ehhez kívánok kellemes kikapcsolódást:

Szénné Parus Cinege

Szólj hozzá!
2023. december 21. 19:57 - madarbarat

Mesés karácsony

December 24-e volt késő délután, mikor Zoli délutáni szunyókálásból ébredve keresni kezdte párját.

Viki, hol vagy?

Konyha üres, nappali lakatlan, a budiból sem jönnek semmilyen zajok.

- Hova lett?

Előtúrta mobilját, felcsapta a számot, s már csöngött is ki… Párja felvette, s csak annyit mondott:

- Az egész városban nincs áram, minden lemerült, gyere értem (s ekkor Viki mögött egy kamion ment el, így a következő szót Zoli nem értette)….................... együtteshez.

- Hova? 

Válasz nem jött. A telefon ki lett kapcsolva.

Most nem idézem férfink monológját, de a lényeg, hogy nem lett tőle nagyon boldog. Leült, túlóráztak a neuronok a koponyájában, s még a szabira ment állományt is behívatta tanácskozásra. Majd jött a döntés, Viki bárhol is vagy, megtalállak!

Berobogott fia szobájába, gyengéden megfogta csöppnyi kezét, míg másikkal a hűtő beltartalmát rámolta át málhazsákjába.

dsc01308_1.JPG

Sötét volt, mire a kapuajtót kulcsra zárta kétszer, fő a biztonság! A házuk előtt egy amazonasi esőerdőről mintázott berek húzódott, rajta egy csapás, azon indultak el. A Hold fénye kísérte őket útjukon és világított lámpásként. Ment a két férfi előre rendíthetetlen. Nyuszik tapsikoltak fülükkel örömükben, mivel érkeztükkor még a farkasok is elmenekültek.  Egy sorompó viszont útjukat állta.

- Engedj át, kedves széncinege! – szólt Zoli.

- Nem, csak ha veletek mehetek az erdő közepébe – szólt a madár.

- Miért szeretnél oda menni!? – kérdezte Zoli.

- Mert, ott kapom meg az ajándékomat. Azt kértem, hogy a világ leggyorsabb madarává változhassak.

- Elment az eszed? – szólt közbe Zalán.  – Olvastál már szakirodalmat? Abban le van írva, hogy nekik csak minden hatodik, nyolcadik támadásuk sikeres, te meg rárepülsz az etetőre és degeszre kajálhatod magad!

- Hmm! – Bólintott elismerően a cinke! – Meggyőztél, cserébe, ha eltalálod, melyik a világ leggyorsabb madara, kapsz két betűt mellyel közelebb jutsz a megoldáshoz.

MO – Vándor sólyom

KO – Vörös vércse

BU – Csörgő réce

dsc00212.JPG

Gyorsan felírták egy cetlire a két betűt, a sorompó nyílt és már mentek is tovább. Az erdő egy idő után olyan sötétté vált, honnan még a szentjánosbogarak is rémülten száguldoztak vissza. Itt már a vakondok is eltévedt, de őket ez sem zavarta. Acélos tekintettel vájták testüket a korom birodalom legbelső bugyraiba. Talpuk alatt sírtak a kövek, mert azt hitték, már senki sem fog itt rájuk lépni, erre tessék!

Egy újabb sorompó azonban megakasztotta őket. Egy örökszem szólt ki mellőle a sűrűből!

- Állj, s bárhova és bármiért is mentek, csak akkor engedlek át titeket, ha elvisztek az erdő közepébe az angyalhoz, hogy változtasson azzá a madárrá, aki a néphit szerint a legtovább él!

- Ne szórakozzál már velünk – mordult rá Zalán. Te sem olvastad a Magyar Madárvonulási Atlaszt? Abba is szerepel, hogy ők csak alig több mint húsz évet élnek. Tényleg erre görcsölsz ennyire? Inkább kérj ki három madártejet! ÁÁÁÁh.

- Váááó, nem is élnek hetven, száz, kétszáz évig? Köszi, hogy mondtad! Cserébe válaszd ki melyik madárra gondoltam és cserébe kapsz egy szótagot, amivel közelebb leszel a célodhoz…

GUL – Fehér gólya

SEl – Parlagi sas

Hi - Vetési varjú

img_2090.JPG

Vettek a nagy levegőt, beszívták magukba a friss téli erdő pollenszegény, parazitáktól mentes levegőjét, majd követték az ösvényt. Egyik fáról erdei fülesbagoly kacagott hangosan, másikon alvajáró mókus koppant neki a fának, s kelt fel ingerülten.  A fák ágai is mozogni kezdtek, mintha kezükkel feléjük nyúlnának, az olvadó sár meg cipőjükre vadászott, s azt húzta vissza. Rá is kapcsoltak, persze ők nem azok a félős típusok, de ugye mégiscsak. Egyszer csak a berek, mint egy ócska szita kisebb-nagyobb foltokban kiszakadozni látszott. Ekkor mutatták meg a lábaknak, tudnak ezek nagyobb tempót is. S ötven méteres gátfutók módjára száguldoztak a fák között, mígnem egy újabb sorompóba akadtak.

- Hogy, a karvaly szigorú tekintetének össztűzébe kerültél volna tegnap délután! - szólt Zoli, - majd hozzátette: - Te éppen mit akarsz?

- Vigyetek vissza az erdőbe légyszi! – kérlelte a feketerigó - India lúddá szeretnék válni, hogy én repülhessek a legmagasabban!

- Látszik, te is azt a hülye telefonodat nyomkodtad reggeli mellett, ahelyett hogy Schmidt Egon könyvet lapoztál volna! – hurrogta le Zalán. – Azoknak maximum a Himalája csúcsai csiklandozzák a hasukat. Hol van ez attól a teljesítménytől, ami Afrikában történt. Ő ennél még két kilométerrel magasabbra repült, sajnos összeütközött egy repülőgéppel. Hidd el, nem jó az neked, maradj inkább ez erdőben, itt kevesebb a légcsavar!

- Köszi, az infót! Na, erre nem gondoltam! Cserébe találd ki, melyik madár volt és kapsz egy kódot!

DI - Császár pingvin

KÁN – Karvalykeselyű

KU – Mandarin réce

dsc01169.JPG

Most, hogy sikerült átvergődniük az akadályon egyszer csak, mint szökőkútból a víz, úgy villantak fel a lámpák. Kiértek az erdőből egyenesen egy nagy ház elé. Elővették papírkájukat, majd összeolvasták. MO – HI - KÁN. A Mohikán! S láss csodát, amint kimondták, Viki állt a kapuba Tibivel, majd mosolyogva fordult feléjük.

- Mi tartott ilyen sokáig? 

Szemükbe könnyekkel (az a rohadt szél kifújta) összeölelkeztek, örültek egymásnak, majd éjfélt ütött az óra és minden erdei állat énekelni kezdte a Csendes éjt.  A medvét kivéve, túl hidegen itta tegnap este a sört, így ő csak suttogott.

img_2318.JPG

Már majdnem elindultak hazafelé, mikor Viki visszafordult és szólt Tibinek!

- Mekkora bulit csaptatok Kimlén! Még most is emlegetjük Kornéllal és Mariannal! Gyertek jövőre is!

 

Nagy Kornél

Szólj hozzá!
2023. december 17. 13:14 - madarbarat

Karácsonyi szeretetben a bagollyal

A délután kényelmesen nyújtózkodott egyet, miközben kezei már este a feje búbját paskolták. Jól van bátyám – szólt unottan. Innentől kezdve viheted ezt a napot.

Ebben a közegben autókázott hazafelé madárbarátunk. A csomagtartóban meghízott részeg táskák jókedvűen ringatóztak egyik, s másik irányba. Hej, de jó sora megy most itt a giccsvilágnak! Csak a sofőr lelke volt olyan üres. Nem baj, kocsi megáll, behúztuk, letudtuk, kézi fék, kabát, cipzár. Kutyagolás haza. Az orr a hideg aszfaltot karcolta, mikor a szem sarkában egy hatalmas fejű termetes szárnyas rajzolódott ki.

dsc00117.JPG

Abban a pillanatban az agy megtalálta azt a könyvjelzőt, melyet megragadva egy színesebb részhez ért ez a novella. A szemek kipattantak, a vér megtalálta útját az erekben, s a szív is valami ilyesmit mormolt. Na, végre, dobjuk le ezt a tetszhalott maszlagot. S a fej izgatottan fordult a madár irányába.  De megszokta, amit meg kell a baglyoknál szokni. A többi szárnyas ugye énekkel, kapcsolattartó hangot ad, vagy ha mást nem, a repülő lény hangjából valamit érzékelünk. Na, ezt a részt üresen hagyták a baglyoknál. Kezdetben, mikor elsőként találkozol velük, valami kapaszkodót keres a fül, de rá lehet állni, meg lehet szokni, hogy nem kapsz.

Csak nézed, ahogy jön és megy, mert ő ugye nem egy házi állat, ki eléd illegeti magát és várja, hogy örülj neki. Akinek az érzékszervei egyszer kapcsolatba kerültek a madárral, egy dolognak parancsolnak csupán. MÉG!  Nem ám csak úgy, mint egy Assam fekete tea, hogy tök jó volt ez a cucc, igyunk újabbat. Aki erdei fülessel találkozik, ott vége a játéknak, rááll az élményre, s még, még , méééég!

Jó hírem van, amatőr természetbarátok körében is legalizálták az élményt, akár tizennyolc év alattiak részére is. Ennek van populárisabb kifejezés módja is, erdei fülesbagoly felmérő program. Na, jó, ezt most halasszuk… 

dsc00097.JPG

Szóval ott tartunk, hogy aki megpillant egy éjszakai kampócsőröst, vagy még nem, de szeretne, annak bizony jó hírem van, támogatókra talál. Mi több, buzdítjuk! Rajta hát, keressük fel őket! Nézzük sötétbe az eget, s amikor azt hisszük, hogy nem látunk semmit, de egyszer csak mégis, az lehet, hogy bagoly. S ha a környéken tölti a nappalt, az már jót jelent, mert oda lehet szervezni egy randit. Madárbarát körökben egyszerűbb, hiszen többnyire erről szól a téma, de talán mások is árulkodnak helyekről, hol az egy főre jutó fülesek száma nagyobb az átlagnál.

Ha pedig megvan az ígéretesnek vélt helyszín, naplemente előtt érdemes kirajzani a területre. Persze mindenhol fontos, de itt különösen, hogy van esélye rá, hogy közelébe lehetünk kedvenceinknek, ezért az itt alkalmazandó illemszabályoknak betartása hatványozottan fontos. Csúnya szóval, kuss, de ilyet még mi sem mondunk, hiszen sem a madarakat, sem a madárbarátokat nem akarjuk elriasztani. Tehát, ha valaki ilyen helyre megy, ízlelgesse előtte magában azt az élményt, amikor hajnal ötkor a szomszéd házfelújításba kezdett és a tervei előtt verte ki őt az ágyból. Na, a helyzet itt pont ugyanez. Éljünk az élménynek, de maradjon mindkettőnknek élmény. Viszont, ha már kint vagyunk, mit kezdjünk az idővel?

Mondjuk, vizsgáljuk meg, mivel köpdösték össze a szárnyasok a területet. Milyen romantikus ugye? Mégis csak egy randi vagy nem? Tehát, ha szerencsénk van a fák alatt köpetek vannak, melyek a madárból jönnek ki, csak ő nem húzza le a vécén. Még szerencse, mert ebből a mágusok meg tudják állapítani a helyi kisemlős élet egy jelentős részét és különböző következtetéseket vonnak le.

Mi ott például azt, hogy köpet egyenlő bagoly. Akkor hátra arc, biztonsági zóna meghagyása, hátha a maradék egy valódi vééérbagolytól származik, s ez lesz az első megfigyelése a földön. Sosem lehet tudni! Majd rád köszönt az idő… Az idő, ami távolról nézve értelmetlen. Csak ott állsz és vársz.

dsc00110.JPG

Mit lehet tenni egy helyben állva és várva? Figyelni! S figyelj, mert ez egy aktív cselekvés! Komoly!

Akkor kezdődik a másik fejezet, amikor elfáradsz a figyelésben, s rád talál a csend. Húúú! És ez még nem a bagoly volt! Előfordul, hogy valaki unatkozik a csendben. Az, kérem, ennek a legcsodálatosabb fogalomnak a felszínén kaparászik. Abban tényleg nincs semmi.  Viszont aki meri berúgni az ajtót az ismeretlenbe és engedi, hogy lássa, mi van benne, azt olyan dolgok várják ott, amit máshol nem. A csendben találkozhatsz magaddal. S ez most nem az önismereti tréning, meg egymás biztatása, neeem. Ha eltávolodsz a bejárattól, szembe jönnek a tetteid. Tudod, amikor beszóltál a z öregasszonynak csoszogjon már gyorsabban, pedig csak te indultál későn és nem ő volt lassú. S az, aki ott csúnyán nézett rád, hogy rá borítottam volna az asztalt. Ha viszont rendben vagy, csak legyintesz s még tovább. Na, ilyenkor átkozott tud lenni a csend.

Arra emlékszel, mikor valaki elmesélte, hogy akciós lett a kedvenc humuszod, s szólt, még lehet kapni abban a boltban! Milyen jól esett. Hmm, s az a néni ott reggel pár percre ráfestette arcodra a mosolyt, mikor olyan kedvesen beszélt veled, pedig csak annyi történt, hogy ő is rendbe volt és nem szórta rád a szitkát.

img_2869.jpg

Na, de, húzd ki magad ember! Ki nyomorította oda magát a lift oldalához, hogy más is beférjen. S amikor ott a körforgalomban beengedted azt a kis fehér autót, dagadjon az a mell, hiszen az nagyon rendben volt.

Ugye milyen kaméleon színű ez a csend! Van, amikor karatés módjára kicsinál, de van, hogy arany tálcán kínálja fel dicső tetteid. Persze talán a patikamérleg színben tűnik fel igazán, s mér igazságosan.

Hopp, de már sötétedik is, jönnek a főszereplők, egy, kettő, három, négy, öt. Szállnak le a fáról, s repülnek el a sötétségbe. Bele a messziségbe, amit azt hiszed, hogy nem tudod merre.

Madárbarátunk is azt hitte, majd mikor a táskákkal felpakolva tartott hazafelé, látta igen, erre is. Arra, amerre ő lakik. A baglyok akkor mentek el az útra, akkor ő hazaért. Kinyitotta lakásának ajtaját, lehuppant a foteljába, körbenézett és annyit mondott. Jöhet a karácsony.

img_8338.JPG

Mindenkinek megvan az ajándék. Például, Neked, Kedves Olvasó!  Ajándék a pillanat, amit a bagoly startolásának látványa okoz, az édeskés érzés, hogy egy széncinege lakmározik az általad kirakott eleségből, s a szemléletmód váltás, mellyel a varjút saját fénytengerében láthatod!

Boldog Karácsonyi Ünnepeket!

Nagy Kornél  

Szólj hozzá!
2023. december 10. 19:23 - madarbarat

Karácsonyi szeretetben a madáretető vendégeivel

Péntek volt a hét, mint túlbuzgó úthenger ment át madárbarátunk agyán egyszer, kétszer, sokszor. Fejéből kinézve próbált valami értelmes arckifejezést magára festeni, majd üresen tátogó táskákkal megindult a kocsijához. Bezuttyant és a kerekek keservesen nehezen gurultak. Tudom fiuk, most nem a kedvenc helyeink egyikére megyünk. Autók hegyén-hátán, megy a küzdelem, nézd már ez a barom meg kivágott, bevágott, elém vágott, satöbbi.

Akkor sem sokkal könnyebb a helyzet, ha lecseréljük a járgányt egy kisebb kerekű rácsos izére, ezzel is megy a móka. Az áruktól roskadozó polcokról szinte utánad nyúl egy fára akasztható gömb. Van itt, kérem minden, ami a boldog karácsony ígéretének szlogenjét tűzte magára. Majd villámként cikázó tekinteted eltalál egy zacskót, melyben eleség van, méghozzá a madaraknak.

img_8083.jpg

Egy pillanatra ki is szakad ebből a katyvaszból, s az otthoni partira gondol. A kertje centrumában egy svédasztal várja az arra mélázó szárnyasokat. Na, de azért ezt ki kérik maguknak a tollasok! Hogy merek ilyet állítani, hogy csak úgy spontán akadnak bele a lakomába. A fehér gólya afrikai kirándulása után megtalálja saját fészkét, ott költ újra. A vadludak ismerik a kiváló telelő helyeket. Majd pont az északról érkező cinegék nem fognak célba találni egy ilyen mézeskalácsházas mutatványhoz.

img_8390.jpg

A saját madaraink etetésében reménykedők és hívők kérem, ugorjanak a következő fejezethez. A többieknek jöhet az infó? A logika azt diktálná, hogy ha van a kertbe nyáron és télen széncinege, akkor azt tuti egész évben itt van. Hát nem! A lábukra tett gyűrűből megállapították, hogy ők is vonulnak. Szlovák, lengyel s még ki tudja, milyen náció madárkái csipegetik azt a magot, melyet madárbarátunk ki tett. Hmm! Pontosabban csak részben, mert azért ez sem fekete és fehér. No, de hogy teljesen ne így legyen, erre is ellenszer! Barkácsolj, vegyél egy madárodút, és ha kedvenceidet sikerült magadhoz dédelgetned, akár ott is költhetnek nálad! Majd jönnek a kis fiókák, meg a de, édes és a többi.

img_9815.jpg

Szóval ott tartunk, hogy kedvenceink belecsöppentek a Kánaánba. Persze, ezért egy picit tenni kell. Például, minden szinten. Első szint a madáretető, hová beszórhatsz mindent, amit illik. Ez elég jól átment a médián, nem is kell túlragozni, sótlan, pörköletlen, úgymond ipari szotyi. Köles, meg miegymás. Második szint a cinege gombóc, azaz itt is nem füstölt, nem sózott szalonnát, faggyút, de a legegyszerűbb a kereskedelemben is kapható hálós verzió. Majd jön a harmadik, a gyümölcsös blokk. A potyadék almát, körtét, felszelve a földre dobva vagy fára tűzve tökéletes. S ha már ettünk, igyunk is! Jöhet a virágalátét benne egy kő, s a víz. Mi kell ennél több?

Madár! Ők pedig jönnek, mint madárbarátunk arcára a mosoly. Nem hiszed, próbáld ki! Persze első körben örülsz majd a fekete nyakkendősöknek, de amikor azzal a kis kék fejecskével érkezik egy újabb faj. S kinek van akkora csőre! Ennek utána kell járni! S máris elküldöd a képet az egyik ismerősödnek, s jön a válasz. Az is lehet, hogy múlt századi vagy, s még madárhatározót is rejt a padlás. Uzsgyi, fel érte! Majd földbe gyökerezik a lábad, a fal támaszt meg, s el sem hiszed, hogy az a csíkos fejű madár létezik egyáltalán a madárfaunában. S mikor már ezeket is fújod, hát jöhetnek a speckósabb fajok.

img_8940.JPG

Hej, mire nem képes az a zacskó ott a polcon, úgy elkalandozott madárbarátunk, teljesen elfelejtette, hogy Karácsonyra igyekeznie kell boldoggá tenni családját, rokonait, barátait. Jöhetnek a fontosabbnál fontosabb dolgok. Igen, mi is ezt tesszük, mert ezt meg lehet venni, s ez a szokás.  Nálunk sem divat senkinek nyakába akasztani egy távcsövet, majd kivezényelni terepre. Nem, de a százötvenhatodik bigyótól sem ugrál örömében.

Mi hát a megoldás? Tegyük, amit elvár tőlünk a világ, ezt neked, azt meg neked, s ja, kérem, ott kint a madáretetőben az élet, az ártérben az élet, a természetben az élet, igen, azt pedig nekeeem.

Nagy Kornél

Szólj hozzá!
2023. december 03. 16:33 - madarbarat

Karácsonyi szeretetben a varjúkkal

A tél szégyenlősen toporgott az ajtó előtt, miközben madárbarátunk beült a szoba közepére. A frissen gőzölgő sencha zöld tea illedelmesen keringőzött a holdra keresztelt füstölő lágy porával. Átadta magát a hangulatnak, elővette ezer darabos kirakóját, majd az összes különböző irányba iszkolt.

Felcsípett egyet, amin egyetlen egy szín szerepelt, az pedig a fekete. Mormolt is magában, nekem is ezt kellett elővennem. Ha már így alakult, hát párosítsuk mellé a következő darabot. Hosszas keresgélés után előkerült egy újabb fekete darab, mit újabb s újabb követett.

img_4734.JPG

Az emberek egy része is csak ezt veszi észre a puzzleból, azt a fekete pacnit, melyet varjúnak hív. Persze van tisztességes neve, Vetési varjú, meg persze tudományos is, Corvus frugileus. Hurrá! A fizikus attitűddel rendelkezők szeme megakadhat a közel fél méteres testhosszán és az egy méter felé nyújtózkodó szárnyfesztávolságán. A szeleburdi éhenkórászok harminc dekás tömegén hökkenhetnek meg, de ha a fukar embertársukkal tovább lapozzák a szakirodalmat, látják, a törvény szigora ötvenezer forint természetvédelmi értéket biggyesztett rá.

Jó, jó, de ettől még ő ugyanolyan kis fekete paca maradt a padló közepén, mehet tovább a játék. A szemek apró gombként kerültek a helyekre, majd jön végre egy szín, de az is piszkos szürke, hasztalan, undorító, olyan, mint ez az egész kép. Bár erre a vannak, kik szurikáta módjára felkapják fejüket, a véresszájúbbak akár pengeéles nyelvükre is vehetik és öntheti rá a szitkot. Ugye mekkora kárt okoznak, mert aztán ők akkora kárt okoznak, hogy az már nagyon. De tényleg és mekkorát? Csupán erre a kérdésre, hogy kárt okoz-e, már nincs egyértelmű válasz! Ő, nem olyan, mint az aszály, meg az árvíz, aminek gyakoriságának elődizésében egy másik élőlény került célkeresztbe.

Tovább rakva a képet a madár mögötti rész is kezd kirajzolódni. Ott a távolban, micsoda szép hegycsúcsok ágaskodnak! Máris nagyobb elánnal kerül az újabb darab a helyére. A gerincen már láthatjuk a tollas egy másik, az utóbbi időben szerencsére eléggé belengetett arcát, az értelmét. Mátyás királyt övezte ennyi legenda, mint őt. A saját magunk által tapasztalt diós sztoritól kezdődően a Lorenzi magasságokba nyúló extrém megfigyelésekig. Hiszen ki nem látott volna olyan varjút, ki csőrében a kalácsba való zsákmánnyal pár emelet magasba emelkedett, s ejtette le a belsejét görcsösen átkaroló finomságot.

img_8453_1.JPG

S, hogy még mit művelnek, azt tényleg érdemes élőben megfigyelni. A társaiknak történő infók átadása, már combosabb előkészületeket igényelt. De madárbarátok ezt is bebizonyították! A fiókák már az első találkozáskor olyan maszkos emberektől is megijedtek, akiktől a szülő madarakat megtanították megijedni! Az eszközhasználatuk már egy következő lépcsőfok. Erről is dagadtak a könyvek, s izzik napjainkban a net. Aki pedig élettársul fogadta őket, annak tollából olyan történetek csordultak a papírjára, melynek közlése után még a hentes kezéből is kiesik a bárd. A varjú, ki ha kell, praktikákhoz folyamodik. Társas viselkedésről olyan illemkönyvet lehetne írni…

Ez a kirakó csupán ezer darabból áll, s így nem tudjuk lemakrózni mindent az adott cselekedet szintéjre. Majd madármegfigyelő sétákon madarászoktól érdemes faggatózni! Örömmel öntik ki Atlanti – óceánnyi áradatot.

A hegyek fölött még távolabb, ott ragyogott a Nap! Nem messze, csupán százötven millió kilométerre. Nem messze, hiszen napi szinten találkozunk vele, ahogy a varjúkkal is, de mégsem vesszük észre úgy, mint a Napot. A varjút, kivel már rég elhagytuk a számok materialista világát, s azt, hogy hány madarat ért a múltban golyó általi halál. Ezt már a Földön hagytuk, most a Merkúrt elhagyva a csillagunk kapujában toporgunk, honnan a novembert már azért kívánjuk, mert megérkeznek hozzánk északról az ég vándorai.

img_8450.JPG

Mikor didergős reggeli félhomályban felettünk a sejtelmes égből elsőként a mélyről érkező mással összetéveszthetetlen hangjukat meghallva lassan megjelenik a sereg. Ilyenkor az ínyencek fülüket a felhőkre tapasszák, s az egysíkúnak tűnő basszus káárogásból kitűnnek bariton, hangfekvésű énekesek. Ők már egy másik, de rokon faj, a csókák közül valók.

img_3396.JPG

A kirakó felső része azonban még csak most kezdi felvenni alakját és a Nap mögött végtelenség valós, de mégis kontúrtalan megfoghatatlan világába áll össze. A mindenség, hol már minden lehet!  Akár van arra lehetőség, hogy a szavakat és a puszta megfogalmazásokat is magunk mögött hagyjuk, és csupán örüljünk a vetési varjúnak.

img_4727.JPG

S, hogy miért ajánlom ezt Neked, mert ennél jobb, még nem jutott az eszembe, hogy együtt várjuk a Karácsonyt a varjúval szeretetben.

 

Nagy Kornél

Szólj hozzá!
Egy madárbarát naplója
süti beállítások módosítása