Valamikor nyár elején egy tikkasztóan forró délelőttön négyen zötykölődtünk Tata felé az M1-es úton. Arcunk, mint a nap úgy virult és egyben pirult is, mivel olyan eseményre mentünk, hova csak azért tartottunk, mert meghívtak. Tudom, parasztul hangzik, de saját kútfőből nem pattan ki a szikra, hogy…

Este volt, a nap aranysárgára festette a szántót, de nem égette ki a közte elfutó utakat. Az egész napos csavargás édeskésen fárasztó voltában bandukoltunk hazafelé, mikor az egyik útkereszteződésben kérdőjelet meszeltünk az égre. Holott az elmúlt húsz év alatt megtanultuk a tájat, mégis nagy…

Este van, a város szélén futó utat a sötétségtől csak a lámpák fénye menti meg. Ember alig, pedig az idő ilyenkor kegyelmez meg a hőségben szenvedőknek. Egy motoros húz végig az aszfaltcsíkon, felcsavarta járműve szarvát, hangosan bőg, hogy hallja ezt a fél város. De mi célja vele, siet? Akkor miért…

Tavasz volt, a kerékpár két kereke szolgalmasan keringeni kezdett a tengelyük körül, miközben a társuk fölöttük szuszogott, s remélte, hamarosan megpillantja a Bazilika távolról is látható kupoláját. Nyár volt, mikor a régi egyes útról a volánt balra tekerve a négy kerék egyszerre kezdte falni a…