Este volt, a nap aranysárgára festette a szántót, de nem égette ki a közte elfutó utakat. Az egész napos csavargás édeskésen fárasztó voltában bandukoltunk hazafelé, mikor az egyik útkereszteződésben kérdőjelet meszeltünk az égre.

Holott az elmúlt húsz év alatt megtanultuk a tájat, mégis nagy levegő! Most merre?

A megszokott úton bekutyagoljunk a faluba, hol már a kocsi kényelmes ülései nyújtják az áhított pihenést vagy táblákról ránk kiabáló erőszaknak engedelmeskedjünk, mely szerint a közeli pincékben szőlőből nyert alkotások kaphatók. Mivel aznap több mellett is elhaladtunk, melyekben csak egy dolog volt közös, az hogy zárva volt, kétkedéssel fogadtuk az invitálást. Könnyen le is beszéltük magunkat, s már indultunk is volna Tata irányába, míg nem egy fehér autóban lehúzott ablak mögött termetes legények furikáztak.

Bocsánat, meg tudnátok mondani, lehet valahol ilyenkor még bort venni? Érdeklődtem szerényen. Erre ők csordultig jó szándékkal és életerővel, dióhéjban számba vették a környék lehetőségeit, majd kiválasztva egyet, nyújtották át díszes szavakba csomagolva. Mi lehet ugyanis hízelgőbb egy metál zenén sarjadt léleknek, mint a megunhatatlan örökzöld Osszián idézet.  Szóltak, hogy ott valószínűleg most zártkörű rendezvényt tartanak, de a borászuk olyan jó fej, hogy ettől függetlenül ad lehetőséget nekünk is. A srácokból csak úgy dőlt az ízléses derű, mondták úgy közelítsünk, hogy „Amerikából jöttünk,” no meg Paksi még a sörivó vagyok című slágert énekelve, költsük át borivó vagyokra, és ezzel próbálkozzunk!

Felültünk erre a vonatra, s lám ahogy az alkalmi idegenvezetőink megidézték, a Hauzer birtokon családi rendezvény zajlott. Kétkedve közeledtünk feléjük, nem úgy, ahogy kutyájuk, ki, mint Pimpa, a mesében, lendülettel, de csordultig barátsággal faralt be elénk. Utána érkezett a helység gazdája, ki készséggel és udvariasan jelezte most, elfoglalt, de ettől függetlenül szívesen segít nekünk.

Hmm! Sokoldalnyi anyagot átlapozva sem találok emlékirataim közt ilyen fogadtatást! Bevezetett pincéjébe, felsorolta a kínálatot, melyből bizony feladat volt választani. Végül királylányka, sárga muskotály és generosa került a hátizsákba.  Majd megköszöntük a vendéglátást, és úgy léptünk ki az kertjéből, ide még rendes műsoridőben jönni fogunk.

Hat nap telt el az eset óta, s izgatottan vártuk az estét, hol pontot teszünk az i-re. Előkerült az első palack, majd a pohárba jutott, honnan elérte eredeti célját. S, hogy milyen volt? Megkértük feleségem szüleit, kik tőlük pár kilométerre laktak, hozzanak mindegyik fajtából. Bornak szakértője, pláne szavakba, betűkbe formálója nem vagyok, ezt meghagyom a profiknak. Csupán annyit mondanék róla, kérünk még!

Nagy Kornél