- Anya, kopogtak!

- Anyaaa, kopogtaaak!

- Nyisd már ki lányom, biztos apád az!

- Anya, de most cseteleeek!

Feleség, arcán fáradt közönnyel cammog a bejárai ajtó elé, majd unott képpel fordítja el a kulcsot, miután egy lomha mozdulattal tárja ki párja előtt az ajtót.

- Boldog Valentin napot! – kiált fel örömében a férfi, miközben szájával mosolyt formál.

Bal kezében egy csokor van, melyet határozott mozdulattal nyújt át kedvesének! A nő elismerően pillant az ajándékra, majd int neki.

- Gyere már, kész a vacsi, ott a platnin! Ez legalább nem késett annyit, mint a rózsád. Bár kétségtelen, hogy szívhez szóló lenne - mondjuk 14-én, mondjuk februárban, de azért tavasz közepén… Ez olyan, mintha a nagy fakopáncs augusztus végén dobolna.

- Nem mindegy, hogy mikor dobol?

Ebből látszik, hogy a férj kevésbé jártas a harkályok lamurizált állapotban elkövetett eszeveszett huncutságaiban. A véső csőrűek ugyanis az eszközüket olyan sokoldalúan használják, mint emberek a kést, mely egykor fából szív alakot formál, máskor az krumplit pucol. Ha lassan kopog, jó eséllyel kiszúrta csemegéjét és arra vadászik. Ha sokáig egy helyben hadonászik, előbb utóbb odú lesz belőle, ha viszont másodpercenként többször csapja oda csőrét valami jól rezonáló részhez, hát annak hátterében bizony egy tojó is lehet. Énekhang híján ő ezzel édesgeti magához kiszemeltjét.

Akár csak férj, ki másnap újra annak az ajtónak az ajtaját verte meg jó alaposan, hiszen a csengő már rég elfelejtette, hogyan működjön.

- Boldog születésnapot Drágám! – s kezével, mint Toldi a malomkövet úgy nyújtotta ki a bonbont.

- Igazán kedves Tőled! – de azt már nem merte megkérdezni, hogy hányadik.

- Köszi, tedd le ide az a konyhaasztalra.

Szegény asszony, már lassan fél éve betöltötte, de nem bánta, hogy párja bepótolta. Mi több, arcán felvillantak a mosoly szikrái, hiszen egy horror vígjátékba illő kép jelent meg előtte. Elképzelte, hogy nagy Ő-je az ornitológiai könyvvel kezében, de balerina ruhában próbál sasos macsó módjára nászrepülést ejteni neki. Vannak tollasok, sasok, ölyvek, hollók, kik látványos repüléssel fejezik ki szerelmes állapotukat. Akadnak azonban „hétköznapibb” szárnyasok is, kik megkergülnek Ámor nyilától és irreális módon közlekednek párjuk szeme láttára. Ilyenek például a balkáni gerlék.

Csak huszonnégy óra telt el a következő kopogtatásig. Akkora már azt hitte, lenyugszik férje, de azért előre kikukucskált az optikai kitekintőn. Megnyugvással vette tudomásul, üres kézzel érkezett, szabad a pálya, nyílhat a zár.

- Boldog névnapot és most ne kérdezz semmit! Vegyél fel csinos ruhát, megyünk!

A nő kettőt pislogott, s máris egy étterem teraszán találta magát. Hmm! Ezzel tényleg sikerült meglepni, ismerte el magában.

Tudom, aki a kicsit nem becsüli… Az ökörszemek ennél még intenzívebbek. Ők ugyanis külön fészek kezdeményezéseket mutatnak be, s majd a császárné színben tündöklő tojó nagy kegyesen választ, hogy frigyre kel-e.

Péntek lett, mire újra kopogott a családfő. S mivel név- és szülinap, plussz Valentin is ki lett pipálva, kinyúlt pólóban és ezerszer mosott melegítőben trappolt ki a hölgyemény, s tét nélkül találkozott párjával.

- Elfogytak az alkalmak, de semmi baj, így is kapsz tőlem egy ajándékot!

Kisétált a konyhába, elővett egy tulipán formájú poharat, majd a hátizsákjából egy üveg fekete sipkája kandikált ki. Lassan előmerészkedett a nyaka, törzse, végül talpa már a levegőben táncolt, miközben a benne lévő hárslevelű már a pohár alján landolt.

A harmadik korty után már párjából is előbújt a hízelgés. S elismerően bólogatott és említette meg párjának a búbos vöcsköt, ki szintén az udvariasság nagykönyvét olvasta. Oda az van írva, nem kell mondvacsinált okokba burkolni azt, hogy kedveskedsz. Lehet azt anélkül is, spontán, ahogy a búbos vöcsök is teszi.

 Nagy Kornél