Szenteste volt! A vastagra hízott jégcsapok emlékét magával vitték az elmúlt évek.

A karácsonyfa viszont még most is ott tündökölt a szoba centrumában, s gyűjtötte be a jól megérdemelt bókokat. A lemezjátszót is felfalta a modernizáció, a csendes éj immáron a legnépszerűbb fájlmegosztóból áramlott. A protokoll azonban még a régi, közösen vonulunk ki a sejtelmes félhomályba, majd jönnek a csillagszórók és masnival átkötött dobozok közötti izgatott kutakodás.

„Boldog karácsonyt” olvasható egy szerényen összetekercselt papír cím sorában. Lehull róla a pántlika, majd az első sor illedelmesen megszólal.

Emlékszel még… és mesél. Januárban ott a Lajta partján, mikor a naplemente bűvöletében fél mázsa ruhában szumo harcosnak öltözve, egy homályos ég alatt egész este bűvölted a fát, hogy életre keljen. És hát, igen! Megtörtént a varázslat! Az ágaiból erdei fülesbaglyok nőttek ki és szálltak el a kövirózsa minden irányába.

Emlékszel még… Áprilisban, amikor a nap nyugovóra tért, s a lábak épp ki tudja, hányadik kilométert falták be mohón, mikor megszólalt az a bizonyos hang. Tudod, amit összekeverni semmivel, de tényleg semmivel nem lehet. Az aktus, melyben a tavasz mélyen lehajtotta a felső testét és a természet illedelmesen ráillesztette fejére a koronát, majd elegánsan kihúzza magát és így vált a világ legcsodálatosabb természeti képződményével. Igen, a fülemüle volt, mely méltó szólistája a madárhang kórusnak! A libabőr kiváltója, a költők inspirátora.

Emlékszel még… a balatoni magas partra… Nem, nem arra a fehér bor háziasításra gondoltam, hanem a tó keletei szélén található természeti képződményre, honnan olyan látvány tárult a szemed elé, amit te sem hittél el, hogy egyáltalán létezik. S mivel tényleg létezett, úgyhogy tényleg nem hitted el, következő évben ismét meglátogattad, csodáltad s akkor sem hitted el. Amikor a bíbor színű ágyban megpihenni készült az izzó golyó, s ebbe a képbe úszott bele egy teleszkópos nyakú, lábát maga után kötő hófehér kisgyermek méretű tollas. A nagykócsag, mely minden alkalommal kivívja magának a figyelmet, de ilyenkor? A vörös háttérbe úszva arisztokratikus és fenséges volta vetekedik a hollóéval.

Emlékszel még… Azt a bizonyos villámütést, mikor a Somlói vár kezedet fogta és vetítette eléd a világ egyik, ha nem a legszebb madarának képét. Mit holmi mandarin réce, hagyjál már ilyen giccses rucikkal, a hajnalmadárt a világ élvonalába tartozó divattervezők csoportja alkotta meg a tökéletes színek és formák fúzióját, melyet élőben tapasztaltál. ÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Most itt állsz a karácsonyfa alatt. Egy emléktekerccsel a kézben! Mit mondhatnánk, köszönöm! Köszönöm nektek madarak, hogy ennyi, de ennyi értékes pillanatot okoztatok. Holott bizonyos becslések szerint hetvenötmilliárd madár él a Földön, (aki tud ennél pontosabb számot, kérem, írja meg) azért emberekkel is akarva és akaratlanul is összefuthatunk. Például minap a városban, a varjúk csodálgatása közben egy kisfiút láttam az egyik üzlet előtt. Valamit árult a kezében, miközben arra járt egy hölgy, ki megkérdezte, mennyibe kerül a termék. A válaszát követően odaadta az összeget neki, majd a cserébe járó növény elfogadása nélkül tovább ment. Hmm!

S láttam olyat is, ki este a bevackolás előtt feltöltötte a madáretetőt, hogy a nála korábban ébredő tollasok se csalódjanak az asztalához érve.

Mások, virágalátéttel kedveskednek barátaiknak, amibe vizet tesznek, s ezzel a legégetőbb igényt elégítenek ki. A játékosabbak, dekorációkban otthonosabban mozgók, madárodúkkal kedvenceik téli éjszakázó helyének kialakításában járnak élen. 

Velük és rajtuk kívül számtalan természetbaráttal összefutunk például Halászin, a Föld napján, a tornateremben. Vagy épp az Egészségfejlesztési Iroda által meghirdetett séták során. Cserkészekkel a Rudolf-ligetben. Héderváron egy osztályteremben vagy a Városi Kollégium előtt egy madármegfigyelő délután startvonalában. Igen, azon a bizonyos specális all exclusive madarászaton is, mikor a Huszár Gál Könyvtár ablakából figyeltük a madárvonulást. Elnézést kérek azoktól, akik kimaradtak és tőletek is balatoni gyerekek, kik a strandon verbuválódtunk össze, majd égtünk szénné, miközben egy fiatal vízityúkot figyeltünk.

Mennyi emlék és sztori, ez csak egy fejből kikandikálva! De számba venni nem lehet, azt az óceánnyi természetvédelemi munkát, melyet a profik a hétköznapokban és hétvégéken megvalósítanak. Melynek köszönhetően van mit nézni és van mit olvasni, hiszen publikáltak is bőséggel a mi legnagyobb örömünkre, például a karácsonyi ajándékot a Magyarország harkályai könyvet.

A most ott állunk a fa alatt, mely ki tudja hány liter üzemanyagot elpöfékelve érkezett ide. A pohár sem a saját lábán jött, s holott Villány nem a világ végén található, de azért káros anyag kibocsátás nélkül az bor sem lehetne itt. Viszont Hála Neked és Neked, valamint Neked, Neked és Neked, kettőezer-huszonnégyben a magunk esendő és környezetkárosító viselkedése mellett, egy, két, három, vagy épp száz egység energiát arra fordítottunk, hogy a madarak karácsonyi ajándékát, ilyen vagy olyan formában megköszönjünk nekik.

Köszönöm szépen Nektek, hogy együtt köszönhettük meg!

Jövőre folytatjuk!

Nagy Kornél