Péntek volt a hét, mint túlbuzgó úthenger ment át madárbarátunk agyán egyszer, kétszer, sokszor. Fejéből kinézve próbált valami értelmes arckifejezést magára festeni, majd üresen tátogó táskákkal megindult a kocsijához. Bezuttyant és a kerekek keservesen nehezen gurultak. Tudom fiuk, most nem a kedvenc helyeink egyikére megyünk. Autók hegyén-hátán, megy a küzdelem, nézd már ez a barom meg kivágott, bevágott, elém vágott, satöbbi.

Akkor sem sokkal könnyebb a helyzet, ha lecseréljük a járgányt egy kisebb kerekű rácsos izére, ezzel is megy a móka. Az áruktól roskadozó polcokról szinte utánad nyúl egy fára akasztható gömb. Van itt, kérem minden, ami a boldog karácsony ígéretének szlogenjét tűzte magára. Majd villámként cikázó tekinteted eltalál egy zacskót, melyben eleség van, méghozzá a madaraknak.

Egy pillanatra ki is szakad ebből a katyvaszból, s az otthoni partira gondol. A kertje centrumában egy svédasztal várja az arra mélázó szárnyasokat. Na, de azért ezt ki kérik maguknak a tollasok! Hogy merek ilyet állítani, hogy csak úgy spontán akadnak bele a lakomába. A fehér gólya afrikai kirándulása után megtalálja saját fészkét, ott költ újra. A vadludak ismerik a kiváló telelő helyeket. Majd pont az északról érkező cinegék nem fognak célba találni egy ilyen mézeskalácsházas mutatványhoz.

A saját madaraink etetésében reménykedők és hívők kérem, ugorjanak a következő fejezethez. A többieknek jöhet az infó? A logika azt diktálná, hogy ha van a kertbe nyáron és télen széncinege, akkor azt tuti egész évben itt van. Hát nem! A lábukra tett gyűrűből megállapították, hogy ők is vonulnak. Szlovák, lengyel s még ki tudja, milyen náció madárkái csipegetik azt a magot, melyet madárbarátunk ki tett. Hmm! Pontosabban csak részben, mert azért ez sem fekete és fehér. No, de hogy teljesen ne így legyen, erre is ellenszer! Barkácsolj, vegyél egy madárodút, és ha kedvenceidet sikerült magadhoz dédelgetned, akár ott is költhetnek nálad! Majd jönnek a kis fiókák, meg a de, édes és a többi.

Szóval ott tartunk, hogy kedvenceink belecsöppentek a Kánaánba. Persze, ezért egy picit tenni kell. Például, minden szinten. Első szint a madáretető, hová beszórhatsz mindent, amit illik. Ez elég jól átment a médián, nem is kell túlragozni, sótlan, pörköletlen, úgymond ipari szotyi. Köles, meg miegymás. Második szint a cinege gombóc, azaz itt is nem füstölt, nem sózott szalonnát, faggyút, de a legegyszerűbb a kereskedelemben is kapható hálós verzió. Majd jön a harmadik, a gyümölcsös blokk. A potyadék almát, körtét, felszelve a földre dobva vagy fára tűzve tökéletes. S ha már ettünk, igyunk is! Jöhet a virágalátét benne egy kő, s a víz. Mi kell ennél több?

Madár! Ők pedig jönnek, mint madárbarátunk arcára a mosoly. Nem hiszed, próbáld ki! Persze első körben örülsz majd a fekete nyakkendősöknek, de amikor azzal a kis kék fejecskével érkezik egy újabb faj. S kinek van akkora csőre! Ennek utána kell járni! S máris elküldöd a képet az egyik ismerősödnek, s jön a válasz. Az is lehet, hogy múlt századi vagy, s még madárhatározót is rejt a padlás. Uzsgyi, fel érte! Majd földbe gyökerezik a lábad, a fal támaszt meg, s el sem hiszed, hogy az a csíkos fejű madár létezik egyáltalán a madárfaunában. S mikor már ezeket is fújod, hát jöhetnek a speckósabb fajok.

Hej, mire nem képes az a zacskó ott a polcon, úgy elkalandozott madárbarátunk, teljesen elfelejtette, hogy Karácsonyra igyekeznie kell boldoggá tenni családját, rokonait, barátait. Jöhetnek a fontosabbnál fontosabb dolgok. Igen, mi is ezt tesszük, mert ezt meg lehet venni, s ez a szokás.  Nálunk sem divat senkinek nyakába akasztani egy távcsövet, majd kivezényelni terepre. Nem, de a százötvenhatodik bigyótól sem ugrál örömében.

Mi hát a megoldás? Tegyük, amit elvár tőlünk a világ, ezt neked, azt meg neked, s ja, kérem, ott kint a madáretetőben az élet, az ártérben az élet, a természetben az élet, igen, azt pedig nekeeem.

Nagy Kornél