Tavasz volt, mikor egy távcsövekkel felszerelt flótásokból álló alakulat, a képzeletbeli startvonalon várakozott. Egyikőjük a csuklójára felszíjazott készüléket nézegette félpercenként, másik a zsebébe nyúlt és az elővett telefonját nyomogatta türelmetlenül. Harmadik pedig a társait kérdezgette. Hat óra van már?

Amint sokadjára megkapta az igen választ, elindultak a madárbarátok. Amorf alakzatuk távolról is feltűnő volt, de ha valamire, hát erre nem vágytak. Ők most a porond másik oldalát keresték, így amint lehetett, egy vékonyka úton eltűntek a centrumból. Hová mentek? Ők sem tudták, csak arra, amerre kedvenceik éltek.

Tavasz derekától ugyanis olyan tollasok vetik meg lábukat a környékünkön, melyekért nem kell korán felkelni. Ők a bagoly típusúaknak is két kézzel szórják a bájaikat. Persze azért ennyire mégsem. Magamutogató ambícióikat ugyanis már rég levetkőzték. Nem holmi verebek, kik a tuja tetején rajcsúroznak és nem is rozsdafarkúak, kik a ház tetejéről integetnek. Mi több, még a tövisszúró gébicsektől sem lesték el a vártamadár jellemző vonásait.

Inkább a tavalyi bújócskázás első helyezettjétől vettek pár példát. Fülemüléket ugyanis olyan nehéz megpillantani, mint amilyen könnyű meghallani.

Na, érte gyűlt össze ez a maroknyi csapat, s hagyta ki az esti darts meccset a tévében. Ha pedig így alakult, hát érzékelni szeretettek volna belőlük párat. Ami azért egy reális cél, hiszen a tavasz derekától érkező tollasok, amint ledobják poggyászukat és kifújják magukat, heves éneklésbe kezdenek.

És, akkor mi van? Kérdezheti az a Kedves Olvasó, ki még nem hallotta mindezt. Aki viszont igen, annak a vágy magja csírázik ki újra és ölt testet egy terepi bejárás alkalmával. A fülemüle éneke ugyanis olyan, mint éhes embernek sült hús sercegése, az autóverseny szerelmeseinek a Verstappen motorjának égbe kiáltása vagy a metál „bolondjainak,” gitár húrjainak rezdülése. Abban kérem, összpontosul a tavasz összes üde fűszálának sarjadása, a fák frissen kihajtott ágainak bókolása, az összes madárhang zanzája.

A fejek radar módjára pásztázzák is a környéket, s tapadtak rá az össze fülemüle gyanús jelre. Persze azért nem kizárólag ők voltak ezen a táblán. Bástyakánt álltak az énekes rigók az örökzöld fenyőfák csúcsán, s messze szólón énekeltek nevükhöz méltón. Ló szerepét ezúttal a mesekönyvek lapjairól kölcsönkért nagy fakopik kapták meg, kiknek röpképe hmm, mintha csak a levegőben ugrándoznának. Ha kengyelfutó gyalogkakukkal talán nem is, de fürge lábakon szaladó búbos pacsirtával lehet találkozni, ki mezei társával ellentétben jól érzi magát az urbánus területen is.Hej, de hogy lenne teljes a készlet, ha a szépségverseny győztesét, a tengelicet, a nyikorgás ellenei védekezés géniuszát, a zsíírozás mesterét, a zöldikét és az énekesmadár erőemelő verseny bajnokát, a meggyvágót nem említenénk. Hoppá, hát a madáretetők sztárját, a széncinegét és a helyi Jackie Chant, a kékcinegét is be kell sorolnunk. Őket már csak félve merem leírni, mert nekik csak a paraszt jelző jutott.

A királyt és királynőt talán nem is kell bemutatnom. Csak annyira, hogy miatta vizsgálták át madárbarátaink a terepet. Vonult a csapat, gyűjtögette a fajokat, fakuszt, dolmányos varjút…

A nap gondolta csupán egyedül a társaságból, hogy aznapra már eleget látott. Lassan komótosan előhúzta camping ágyát, feldobta rá a lepedőt, majd kezdetben lábára, majd derekára, végül nyakára és fejére húzta a takarót. S mivel még így is világított egy picit, hát még a feje búbját is behúzta a paplan alá.

Ilyenkor sem esett kétségbe sokat látott csapatunk. Ők ugyanis elővették zseblámpájukat, meg a madarak nagy enciklopédiáját és a fülemüle részhez lapoztak. Majd, amikor…

Elkezdődött! Az a valami, amiért jöttek. A sötét bozótosból ugyanis egy mással össze nem keverhető hang lövellt ki, s a célt el nem vétve talált be pontosan madárbarátaink fülébe. Olyan pantomim művészt nem hordott a hátán a Föld, amilyenné váltak. Ők nem, de a csalogány torka igen, az mozgott és láva módjára kezdte ontani magából a hangot, az éneket. S abban a pillanatban kapott értelmet az összes körítés, melyet azért tettek, hogy ebben a csodában részesülhessenek.

Ők, ahogy Te is Kedves Olvasó, hiszen ha elemeled tekinteted a képernyőről és kinézel az ablakon, látod: tavasz vaaan! Az ország szinte minden részén várnak Téged a Fülemülék éjszakáján. Velünk május 10-én 18 órakor találkozhatsz Mosonmagyaróváron a Művelődési ház előtt. Éld át személyesen is!

A helyi Fülemülék éjszakájának programjáról, itt olvashatsz bővebben. 

Az ország többi pontjának helyszíneit itt találod.

Nagy Kornél