Egy madárbarát naplója

2024. április 21. 11:26 - madarbarat

A mesés valóságban (Sopronkövesden)

Mosolyra vágysz és dinamizmusra? Harmóniára és energiára? Nyüzsitől távol, de a kirándulók paradicsomába?

img_5502.JPG

Mi nem ezzel a céllal szálltunk ki a hetven kilométerrel jóllakatott autónk kasznijából. Csupán kíváncsiak voltunk a sorpronkövesdi dűlőúton konzervált emlék egyikére, mely a múltbéli gondolatok ösvényébe szippantja be elménket.

Árpilis első hétvégéjén ez meg is történt. Nyolc turista láb fogott talajt, s tornásztatta meg elmacskásodott végtagjait, miközben a vasfüggöny emlékhelyén szinkronban bólogatott. Ez igen, micsoda online kiállító terem.

img_5496.JPG

A vaskos kapu mellett őrbódéból dudorásztak ki a bogarak, de azért így is könnyen bele tudtunk képzelni egy-egy katonát, ki semmibe néző szemmel a semmibe nézett. Ennél valósabb képet csak akkor kaptunk, mikor Feri papa (két évtizeddel korábbi nevén apu) a rokon mesterségéből adódó rutinnal szemléltette mindezt.

Ezen túl ott riogattak a maguk puszta valóságukban a rózsatövisekből ihletett szögesdrótok, valamint azok a fémhuzalok, melyek nem mézesmadzagként funkcionáltak eredeti állapotukban. Most azonban igen, hiszen ez volt az első csipesz, mellyel odacsatlakoztunk a tájhoz.

A második egy tábla, melyen mi szerepelt? Ja, kérem, arra is lehet menni? Gyerünk, s már a kocsi az orra alatt mormolta. Persze, csak egy percig állunk meg itt. A szirének hangja a többiek fülét is megcsiklandozta!

Így történt, hogy a falu háta mögé kerültünk és láttuk, amint a házak egymás kerítésébe fonódva figyelték minden léptünk.

- Szerinted megtalálják a dió szobrot? - kuncogott az egyik.

- Mi az a nagy barna bigyó ott? – jött tőlünk a kontra.

img_5499.JPG

S már ott méláztunk a nagy barnaság körül, melynek még szaga sem volt. Hogy örültek volna ennek a sárkány méretű varjúk! Akkor szerencsére a környéken épp egy sem tartózkodott, így nyugodtan időztünk mellette.  Csupán az örökzöld kérdés késztette haladásra lábunkat. Mi van a következő kanyar után? Megnéztük!

img_5503.JPG

Az, ami előtte! Magyarul, az idillikus település rendezett tiszta udvara. Ahol feltűnt egy lugas, meg egy présház. Emitt nem a világkiállítás legújabb darabjaiból szegecselve, a másik már jobban mutatta, melyik ezredben élünk.

Holott az órát jó mélyre süllyesztettük, azért megkopogtatta hátunkat, hmmm, menni kéne! Vissza is battyogtunk a kocsihoz, ki azt az ígéretet kapta, hamarosan újra pihenhet. S lám így is lett. Ezúttal egy elegánsabb, mi több, neki szánt parkolóban hagytuk kifújni magát. Addig mi elindultunk…

img_5512.JPG

Elindultunk a valóság pereméről a sűrűn álló fák titokzatos világába. Holott az internet és a helyszínen köszöntő tábla elárult, itt kérem, a mese tanösvény vagyunk ám! Ki nőtt már valaki a játékból? A nap süssön annak a fanyar arcára, ki igen, na meg azokra, kikből még bugyog a gyermeki forrás, csak a hétköznapokban ez álcázni illik.

Itt viszont nem, bele is fúrtuk magunkat a zöld erődítménybe, Pira mamával az élen törtünk előre az ismeretlennek. Hasonlóval találkozhat az, ki Sopron tetején a kalandpark mellett jár. Az sem kutya, mi több mókás és szórakoztató. Itt azonban elsősorban a séta motivált, miközben az ösvényen morzsaként elszórt állomásokon időztünk kevesebb, majd több perceket. Jaj, annak viszont, aki beljebb merészkedik!

img_5518.JPG

Ahogy ugyanis haladtunk ízléses fa szobrok és izgalmasabb játékok bukkantak elő, mígnem dizájnos hinta és mókuskerék került szemünk elé. A kíváncsiság gyémánt fejből készült fúrója ott bököd tovább. Na, mi lesz már, látod, ott még elől van valami!

img_5527.JPG

Ahogy tárul elénk a vidék, Nyúl község idillikus világáról mintázott tájat rajzolt elénk a természet. Szellősen elszórt házak közt szőlők és gyümölcsfák. A széles szekérút pedig izgalmasan mindig három lépéssel előttünk járt, s várja, hogy nyomába eredjünk.

img_5522.JPG

A terep azonban annyira magával ragad, hogy a két érzés megvadultan egymásnak esett. A látványban örömét lelő lélek sarkunkat a poros talajba süllyesztve fékezett, míg a még szebbet, jobban ígérgető kíváncsiság hajókötelet a derekunkra csomózva húzott előre. Húúú!

img_5523.JPG

Ez a valódi meccs! Az agy kétségbe esetten írja be az emlékekbe a látottakat, fagy a szoftver, nem bírja a hardver.

A Szent László kápolna vetett véget ennek az egyre csúnyább eszközökkel vívott küzdelemnek. Itt most megállunk! Parancsolt rá az elme a testre!

img_5528.JPG

- He, he, he! Azt hiszed te lettél a győztes? – kuncogott magába a kíváncsiság!

- Megígértettem a gazdáddal, hogy az út további részéért még visszajön, és lejárja!

- Ismered őt, meg fogja tenni!

Erre nehéz mit mondani! Például azt, hogy igaz. Holott akkor egy tapodtat sem tettünk, visszajövünk még a maradék végtelenbe vezető út kedvéért.

Aznapra azonban ennyi lett kimérve, na meg persze a visszaút és slusszkulcs, meg az indulás, hiszen eredeti terv, Kőszeg! Erről a következő történet fog mesélni…

Nagy Kornél

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://madarbaraat.blog.hu/api/trackback/id/tr1718386567

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Egy madárbarát naplója
süti beállítások módosítása