Egy madárbarát naplója

2024. május 12. 14:32 - madarbarat

Strandról strandra

Április közepére ért a naptár,

img_5687.JPG

mikor feleségemmel ráérősen helyezkedtünk el a kocsi szélvédője előtt. Lassan dolgozni kezdtek az autó hengerei, majd a fő csapásirány helyett nyugati szélbe szimatolva Kázmérpusztának vették az irányt. Azonban itt sem álltak meg, hiszen az osztrák határőr hátán kívül mást nem láttunk, így tovább robogtunk a célállomás felé.

Nezsider aszfaltján kattogott a kézifék, majd egy laza összekészülődést követően a dombtetőre szegeződött a figyelem.

img_5630.JPG

- Mi lehet ott fent?

- A Kálvária egy szép templommal, de azon túl?

Utána jártunk, így történt meg, hogy az eredeti elképzelést kukázva kerültünk egyet, s a labancok szőlői közt kígyózó utat masszíroztuk a lábunkkal. Rá is fért szegényre, mert azon a szombati napon nem akadt más, ki megtette volna helyettünk. Persze azért így sem esett kétségbe. Talpát a hűs tó kényeztette, oldalát kisarjadó borba valók díszítették, ki tudja, talán a kedvencük zöld veltelíniből valók. Tetejét pedig vörös vércsék pásztázták az ebédjük megpillantásának reményében.

img_5638.JPG

Ettől lehetetett talán jókedve, s boldogságában megmutatta nekünk a Fertő szinte teljes mivoltát. El is oldalgott a továbbhaladás vágya, minek az már nincs innentől kezdve hova. Időztünk az idillikus látványban, idő kellett, mire valami kósza ötlettől vezérelve a sejtett irányba indultunk. Majd egy két kacskaring és ott találtuk magunkat a kijelölt kilátóponton. Hmm, innen sem akartunk tovább menni, s hogy még ígyebb legyen egy fülemüle szólalt meg a szomszédos erdősorból.

- Na, tessék, tényleg ráérünk!

img_5645.JPG

A lábak egyszer csak, maguktól elindultak, s mivel nem akartunk velük vitatkozni, hát követtük őket. Le a stációknál, majd egy kis út és hát a kocsinál lettünk.

- Ne örülj öreg! Csak pár száz métert fogsz megtenni.

Kiengedtük a féket és szépen lassan a gravitációra bíztuk a valamivel több, mint egy tonnát. A víz partjához közel horgonyoztunk le újra, honnan már messzebbre irányítottuk az irányzékot. A kerékpárút ugyanis a szomszédfaluba indult, s hát nem bánta, hogy vele tartunk. Kezdetben azt hittük kényelmesen átsétálunk vele, de ő nemcsak velünk kötött alkalmi kapcsolatot, hanem még több száz biciklist is maga köré vonzott. Így olyan forgalom lett, ami azért volt rossz, amiért jó! Mindenki a szabadban kontrolált keretek között, ez így jó, mi viszont egyes sorban kerülgettük egymást, egy így már másképp jó. Menet közben persze a távcsőnek is szót adtunk, s rendre sorolta a fajokat.

img_5673.JPG

Seregély, barna rétihéja, satöbbi. A füleknek sem lehetett nyugtuk, kakukk itt, cinke ott, ment a pozícionálás.

Így egy jó hosszú egyenes leküzdését követően értünk ki a Wiedeni strandra, hol minket mások nagyon – de nagyon sokan megelőztek. Hedonisták a pléden süttették magukat a Nappal, mazochisták pedig a hideg vízbe mártózással sanyargatták magukat. Ennél azonban színesebb képet festettek elénk az ide látogatók.

img_5679.JPG

Kezdődött azzal, hogy egy magának való fura alak begurult kétkerekűjével, majd egy padnál tanyát ütve bőröndnyi méretűre csomagolta össze járművét. Majdhogynem a kereket is! Amikor pedig azt hittük, ez már vaó, elővette hátizsákjából a péksütit és evett. Elővett még egyet, s azt is megette. Érkezett a következő, az is lecsúszott. Így ment ez olyan sokáig… Nem tudtuk, hogyan fért bele ennyi hami a táskájába, mi több, belé! Volt ott minden. Meleg szendvics, ilyen lekváros, meg miegymás. Vagy háromezer kalóriát dobott be abba a bő fél órába.

A később érkező párnak is magamutogató ambíciói voltak. Ő hozzánk még közelebb, mit közelebb, egyenesen az orrunk elé huppant le. El is takarták a kilátást, de idővel rájöttünk, miért. A többségünk kíváncsi szemek elől elbújó cselekedetet tálalták fel a köz számára.  Félreérthetetlen örömöt találtak abban, ha intim egymásra hangolódásukat mások szeme láttára tehetik. Az arra járók is kérdőn nézték a szép korúságba hajló pár félteérthetetlen cselekedeteit.

Persze voltak ennél ideillőbb események is. A szelek szerelmesei hódoltak hobbijuknak mindenütt.  Volt is lehetőségük, hiszen a strand csücskében, mint Iron Maden koncertre érkező autók úgy sorakoztak a kisebb nagyobb uszkolmányok. S, hogy már ezt is láttuk, hát mi is felhúztuk a horgonyt, és az idefelé megismert úton visszabaktattunk a kocsihoz.

Megállni viszont csak egy szusszanásnyit szabadott, hiszen akkora már elménket újra a kíváncsiság ura irányította, s érkezett a szigorú parancs. Tovább!

img_5715.JPG

Nezsidert megismerni földhöz ragadt módon érdemes. Hangulatos utcácskák közt jópofa emberkék keze, szája lendül köszöntésre. A tó barátságos vízjellenyomata ott volt mindenütt. S mivel itt is közel van a strand, hát ide is kilátogattunk.

Ide se az jöjjön ki, aki a magányban keresi az élet nagy kérdéseire a választ. Nem, arra van ezer más tökéletes helyszín. Viszont ez is az csak másra való. Mondjuk kisétálni a mólóra és osztrák, szlovák, magyar, és még ki tudja hány nyelvű emberek tengerében hallgatni a koktélozók felől érkező hang kavalkádot. Tipikus balatonfüredi hangulat, csak ott nincs ennyire egymás hegyén-hátán az egész. Itt egy kisebb helyen koncentrálódik minden. Át is léptünk egy ajtón keresztül a strandra, hol szintén a kétlábú múlatta szórakozással az időt.

img_5729.JPG

S mivel, kinek mit jelent ez, hát mi a cölöpökön pihenő madarak megfigyelésével tettük ugyanezt. Nagytestű – vélhetőleg sárgalábú – sirály és küszvágó csérek tették mindezt.  Mókásság belőlük sem fogyott ki.  Vagy ez mást jelentett, hogy egyik oszlopról a másikra repkedtek?

img_5770.JPG

Harminc percet futott előre az óra és hazafelé indulás vágya győzedelmeskedett rajtunk. Addigra bőrünk pecsenye kacsa színűre változott. Testünkből, mint kilyukadt úszógumi eresztett le az életerő, csak a vasakarat regulázta és vezényelte a helyes irányba a testet. Amikor a kocsihoz értünk, nem bántuk, azt sem, hogy háromnegyed óra múlva hazaérkezés.  Lassan megláttuk a településünk tábláját, majd a házunk, végül az ágyunk. Szép nap volt, holnap folytatjuk!

 

Nagy Kornél

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://madarbaraat.blog.hu/api/trackback/id/tr318402735

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Egy madárbarát naplója
süti beállítások módosítása