Április közepére ért a naptár,
mikor feleségemmel ráérősen helyezkedtünk el a kocsi szélvédője előtt. Lassan dolgozni kezdtek az autó hengerei, majd a fő csapásirány helyett nyugati szélbe szimatolva Kázmérpusztának vették az irányt. Azonban itt sem álltak meg, hiszen az osztrák határőr hátán kívül mást nem láttunk, így tovább robogtunk a célállomás felé.
Nezsider aszfaltján kattogott a kézifék, majd egy laza összekészülődést követően a dombtetőre szegeződött a figyelem.
- Mi lehet ott fent?
- A Kálvária egy szép templommal, de azon túl?
Utána jártunk, így történt meg, hogy az eredeti elképzelést kukázva kerültünk egyet, s a labancok szőlői közt kígyózó utat masszíroztuk a lábunkkal. Rá is fért szegényre, mert azon a szombati napon nem akadt más, ki megtette volna helyettünk. Persze azért így sem esett kétségbe. Talpát a hűs tó kényeztette, oldalát kisarjadó borba valók díszítették, ki tudja, talán a kedvencük zöld veltelíniből valók. Tetejét pedig vörös vércsék pásztázták az ebédjük megpillantásának reményében.
Ettől lehetetett talán jókedve, s boldogságában megmutatta nekünk a Fertő szinte teljes mivoltát. El is oldalgott a továbbhaladás vágya, minek az már nincs innentől kezdve hova. Időztünk az idillikus látványban, idő kellett, mire valami kósza ötlettől vezérelve a sejtett irányba indultunk. Majd egy két kacskaring és ott találtuk magunkat a kijelölt kilátóponton. Hmm, innen sem akartunk tovább menni, s hogy még ígyebb legyen egy fülemüle szólalt meg a szomszédos erdősorból.
- Na, tessék, tényleg ráérünk!
A lábak egyszer csak, maguktól elindultak, s mivel nem akartunk velük vitatkozni, hát követtük őket. Le a stációknál, majd egy kis út és hát a kocsinál lettünk.
- Ne örülj öreg! Csak pár száz métert fogsz megtenni.
Kiengedtük a féket és szépen lassan a gravitációra bíztuk a valamivel több, mint egy tonnát. A víz partjához közel horgonyoztunk le újra, honnan már messzebbre irányítottuk az irányzékot. A kerékpárút ugyanis a szomszédfaluba indult, s hát nem bánta, hogy vele tartunk. Kezdetben azt hittük kényelmesen átsétálunk vele, de ő nemcsak velünk kötött alkalmi kapcsolatot, hanem még több száz biciklist is maga köré vonzott. Így olyan forgalom lett, ami azért volt rossz, amiért jó! Mindenki a szabadban kontrolált keretek között, ez így jó, mi viszont egyes sorban kerülgettük egymást, egy így már másképp jó. Menet közben persze a távcsőnek is szót adtunk, s rendre sorolta a fajokat.
Seregély, barna rétihéja, satöbbi. A füleknek sem lehetett nyugtuk, kakukk itt, cinke ott, ment a pozícionálás.
Így egy jó hosszú egyenes leküzdését követően értünk ki a Wiedeni strandra, hol minket mások nagyon – de nagyon sokan megelőztek. Hedonisták a pléden süttették magukat a Nappal, mazochisták pedig a hideg vízbe mártózással sanyargatták magukat. Ennél azonban színesebb képet festettek elénk az ide látogatók.
Kezdődött azzal, hogy egy magának való fura alak begurult kétkerekűjével, majd egy padnál tanyát ütve bőröndnyi méretűre csomagolta össze járművét. Majdhogynem a kereket is! Amikor pedig azt hittük, ez már vaó, elővette hátizsákjából a péksütit és evett. Elővett még egyet, s azt is megette. Érkezett a következő, az is lecsúszott. Így ment ez olyan sokáig… Nem tudtuk, hogyan fért bele ennyi hami a táskájába, mi több, belé! Volt ott minden. Meleg szendvics, ilyen lekváros, meg miegymás. Vagy háromezer kalóriát dobott be abba a bő fél órába.
A később érkező párnak is magamutogató ambíciói voltak. Ő hozzánk még közelebb, mit közelebb, egyenesen az orrunk elé huppant le. El is takarták a kilátást, de idővel rájöttünk, miért. A többségünk kíváncsi szemek elől elbújó cselekedetet tálalták fel a köz számára. Félreérthetetlen örömöt találtak abban, ha intim egymásra hangolódásukat mások szeme láttára tehetik. Az arra járók is kérdőn nézték a szép korúságba hajló pár félteérthetetlen cselekedeteit.
Persze voltak ennél ideillőbb események is. A szelek szerelmesei hódoltak hobbijuknak mindenütt. Volt is lehetőségük, hiszen a strand csücskében, mint Iron Maden koncertre érkező autók úgy sorakoztak a kisebb nagyobb uszkolmányok. S, hogy már ezt is láttuk, hát mi is felhúztuk a horgonyt, és az idefelé megismert úton visszabaktattunk a kocsihoz.
Megállni viszont csak egy szusszanásnyit szabadott, hiszen akkora már elménket újra a kíváncsiság ura irányította, s érkezett a szigorú parancs. Tovább!
Nezsidert megismerni földhöz ragadt módon érdemes. Hangulatos utcácskák közt jópofa emberkék keze, szája lendül köszöntésre. A tó barátságos vízjellenyomata ott volt mindenütt. S mivel itt is közel van a strand, hát ide is kilátogattunk.
Ide se az jöjjön ki, aki a magányban keresi az élet nagy kérdéseire a választ. Nem, arra van ezer más tökéletes helyszín. Viszont ez is az csak másra való. Mondjuk kisétálni a mólóra és osztrák, szlovák, magyar, és még ki tudja hány nyelvű emberek tengerében hallgatni a koktélozók felől érkező hang kavalkádot. Tipikus balatonfüredi hangulat, csak ott nincs ennyire egymás hegyén-hátán az egész. Itt egy kisebb helyen koncentrálódik minden. Át is léptünk egy ajtón keresztül a strandra, hol szintén a kétlábú múlatta szórakozással az időt.
S mivel, kinek mit jelent ez, hát mi a cölöpökön pihenő madarak megfigyelésével tettük ugyanezt. Nagytestű – vélhetőleg sárgalábú – sirály és küszvágó csérek tették mindezt. Mókásság belőlük sem fogyott ki. Vagy ez mást jelentett, hogy egyik oszlopról a másikra repkedtek?
Harminc percet futott előre az óra és hazafelé indulás vágya győzedelmeskedett rajtunk. Addigra bőrünk pecsenye kacsa színűre változott. Testünkből, mint kilyukadt úszógumi eresztett le az életerő, csak a vasakarat regulázta és vezényelte a helyes irányba a testet. Amikor a kocsihoz értünk, nem bántuk, azt sem, hogy háromnegyed óra múlva hazaérkezés. Lassan megláttuk a településünk tábláját, majd a házunk, végül az ágyunk. Szép nap volt, holnap folytatjuk!
Nagy Kornél
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.