Egy madárbarát naplója

2023. december 21. 19:57 - madarbarat

Mesés karácsony

December 24-e volt késő délután, mikor Zoli délutáni szunyókálásból ébredve keresni kezdte párját.

Viki, hol vagy?

Konyha üres, nappali lakatlan, a budiból sem jönnek semmilyen zajok.

- Hova lett?

Előtúrta mobilját, felcsapta a számot, s már csöngött is ki… Párja felvette, s csak annyit mondott:

- Az egész városban nincs áram, minden lemerült, gyere értem (s ekkor Viki mögött egy kamion ment el, így a következő szót Zoli nem értette)….................... együtteshez.

- Hova? 

Válasz nem jött. A telefon ki lett kapcsolva.

Most nem idézem férfink monológját, de a lényeg, hogy nem lett tőle nagyon boldog. Leült, túlóráztak a neuronok a koponyájában, s még a szabira ment állományt is behívatta tanácskozásra. Majd jött a döntés, Viki bárhol is vagy, megtalállak!

Berobogott fia szobájába, gyengéden megfogta csöppnyi kezét, míg másikkal a hűtő beltartalmát rámolta át málhazsákjába.

dsc01308_1.JPG

Sötét volt, mire a kapuajtót kulcsra zárta kétszer, fő a biztonság! A házuk előtt egy amazonasi esőerdőről mintázott berek húzódott, rajta egy csapás, azon indultak el. A Hold fénye kísérte őket útjukon és világított lámpásként. Ment a két férfi előre rendíthetetlen. Nyuszik tapsikoltak fülükkel örömükben, mivel érkeztükkor még a farkasok is elmenekültek.  Egy sorompó viszont útjukat állta.

- Engedj át, kedves széncinege! – szólt Zoli.

- Nem, csak ha veletek mehetek az erdő közepébe – szólt a madár.

- Miért szeretnél oda menni!? – kérdezte Zoli.

- Mert, ott kapom meg az ajándékomat. Azt kértem, hogy a világ leggyorsabb madarává változhassak.

- Elment az eszed? – szólt közbe Zalán.  – Olvastál már szakirodalmat? Abban le van írva, hogy nekik csak minden hatodik, nyolcadik támadásuk sikeres, te meg rárepülsz az etetőre és degeszre kajálhatod magad!

- Hmm! – Bólintott elismerően a cinke! – Meggyőztél, cserébe, ha eltalálod, melyik a világ leggyorsabb madara, kapsz két betűt mellyel közelebb jutsz a megoldáshoz.

MO – Vándor sólyom

KO – Vörös vércse

BU – Csörgő réce

dsc00212.JPG

Gyorsan felírták egy cetlire a két betűt, a sorompó nyílt és már mentek is tovább. Az erdő egy idő után olyan sötétté vált, honnan még a szentjánosbogarak is rémülten száguldoztak vissza. Itt már a vakondok is eltévedt, de őket ez sem zavarta. Acélos tekintettel vájták testüket a korom birodalom legbelső bugyraiba. Talpuk alatt sírtak a kövek, mert azt hitték, már senki sem fog itt rájuk lépni, erre tessék!

Egy újabb sorompó azonban megakasztotta őket. Egy örökszem szólt ki mellőle a sűrűből!

- Állj, s bárhova és bármiért is mentek, csak akkor engedlek át titeket, ha elvisztek az erdő közepébe az angyalhoz, hogy változtasson azzá a madárrá, aki a néphit szerint a legtovább él!

- Ne szórakozzál már velünk – mordult rá Zalán. Te sem olvastad a Magyar Madárvonulási Atlaszt? Abba is szerepel, hogy ők csak alig több mint húsz évet élnek. Tényleg erre görcsölsz ennyire? Inkább kérj ki három madártejet! ÁÁÁÁh.

- Váááó, nem is élnek hetven, száz, kétszáz évig? Köszi, hogy mondtad! Cserébe válaszd ki melyik madárra gondoltam és cserébe kapsz egy szótagot, amivel közelebb leszel a célodhoz…

GUL – Fehér gólya

SEl – Parlagi sas

Hi - Vetési varjú

img_2090.JPG

Vettek a nagy levegőt, beszívták magukba a friss téli erdő pollenszegény, parazitáktól mentes levegőjét, majd követték az ösvényt. Egyik fáról erdei fülesbagoly kacagott hangosan, másikon alvajáró mókus koppant neki a fának, s kelt fel ingerülten.  A fák ágai is mozogni kezdtek, mintha kezükkel feléjük nyúlnának, az olvadó sár meg cipőjükre vadászott, s azt húzta vissza. Rá is kapcsoltak, persze ők nem azok a félős típusok, de ugye mégiscsak. Egyszer csak a berek, mint egy ócska szita kisebb-nagyobb foltokban kiszakadozni látszott. Ekkor mutatták meg a lábaknak, tudnak ezek nagyobb tempót is. S ötven méteres gátfutók módjára száguldoztak a fák között, mígnem egy újabb sorompóba akadtak.

- Hogy, a karvaly szigorú tekintetének össztűzébe kerültél volna tegnap délután! - szólt Zoli, - majd hozzátette: - Te éppen mit akarsz?

- Vigyetek vissza az erdőbe légyszi! – kérlelte a feketerigó - India lúddá szeretnék válni, hogy én repülhessek a legmagasabban!

- Látszik, te is azt a hülye telefonodat nyomkodtad reggeli mellett, ahelyett hogy Schmidt Egon könyvet lapoztál volna! – hurrogta le Zalán. – Azoknak maximum a Himalája csúcsai csiklandozzák a hasukat. Hol van ez attól a teljesítménytől, ami Afrikában történt. Ő ennél még két kilométerrel magasabbra repült, sajnos összeütközött egy repülőgéppel. Hidd el, nem jó az neked, maradj inkább ez erdőben, itt kevesebb a légcsavar!

- Köszi, az infót! Na, erre nem gondoltam! Cserébe találd ki, melyik madár volt és kapsz egy kódot!

DI - Császár pingvin

KÁN – Karvalykeselyű

KU – Mandarin réce

dsc01169.JPG

Most, hogy sikerült átvergődniük az akadályon egyszer csak, mint szökőkútból a víz, úgy villantak fel a lámpák. Kiértek az erdőből egyenesen egy nagy ház elé. Elővették papírkájukat, majd összeolvasták. MO – HI - KÁN. A Mohikán! S láss csodát, amint kimondták, Viki állt a kapuba Tibivel, majd mosolyogva fordult feléjük.

- Mi tartott ilyen sokáig? 

Szemükbe könnyekkel (az a rohadt szél kifújta) összeölelkeztek, örültek egymásnak, majd éjfélt ütött az óra és minden erdei állat énekelni kezdte a Csendes éjt.  A medvét kivéve, túl hidegen itta tegnap este a sört, így ő csak suttogott.

img_2318.JPG

Már majdnem elindultak hazafelé, mikor Viki visszafordult és szólt Tibinek!

- Mekkora bulit csaptatok Kimlén! Még most is emlegetjük Kornéllal és Mariannal! Gyertek jövőre is!

 

Nagy Kornél

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://madarbaraat.blog.hu/api/trackback/id/tr3018286063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Egy madárbarát naplója
süti beállítások módosítása