A nappali vadászok után érkezzen a csillagos egek vitéze, kinek csőrétől retteg a környék apraja, s még aprajabbja. Húú, micsoda felvezetést kapott grófsága, de mint majd a következő sorok elárulják, nem véletlen. Közelítsük meg a kuvikot első körben nem máshonnan, mint egészen az Olümposz hegyéről.

Így volt –e vagy sem? Erre azért erre ne fogadj! Hajdanában, amikor még nem az emberek, hanem az Istenek éltek valahol háromezer méteres magasságban az Égei–tenger partján, Pallasz Athénét Zeusz magához hívatta. Az a helyzet, hogy fel kéne pörgetni a területed, mert ugye ezek ott lenn a bölcsesség terén elég cudarul állnak. Válassz egy állatot és ezzel reklámozunk egy kicsit téged. Elé tárt három kártyát, melyen állatok voltak. Hmmm! Athéne hezitált egy kicsit, majd megkérdezte, bor nincs? Az ugye mindenkit bölccsé tesz. Nincs! Szólt Zeusz, az már Dionüszoszé! Neked ezek közül kell választani. Fratercula arctica, tetrao tetrix, vagy a kuvik. Jól van, legyen a kuvik! 

Miért is kapta ő e dicsfényt? Elsősorban megjelenése miatt. Az előre néző szemei az okosság látszatát keltik. Persze van is benne valami, hiszen értelmes madarak, de a varjúval nem küldenék probléma megoldási versenyre. Az viszont igaz, hogy Pallasz Athéné madara lett. Azonban nem csak ő vette oltalmazó szárnyai alá. Hámori Dániel (oly sok érdekességgel együtt melyről még szó esik) a Magyarország Ragadozó Madarai és Baglyai könyvében írja, hogy 1754-ben Amadé László báró indítványára háromtól tíz évig terjedő börtönnel fenyegették azt, ki egy csodás lény életére tör.  Ezen túl külön embereket fogadott, kik csendben őrizték a kuvikot.

Na, de most ismerkedjünk meg görögdinnye héjba sűrítve e különleges tollassal. Aki kuvik lesre indul, és nincs olyan szerencséje, hogy a Várbalog melletti odúnál a Győrig Előd féle bemutatón testközelből figyelheti meg őket, egy gerle méretű madárra hegyezze ki érzékszerveit. Elsősorban a Nap búcsúját követően pirkadatig meregesse szemgolyóját, majd amikor citromsárga szem néz vissza, nézze meg, mi van körülötte, akár kuvik is lehet. Növeli az esélyeket, ha picivel lejjebb majdnem másfél centis csőrre is akad. Ha mindez egy három centis csűdön áll, amit azért a tollak takarásában nehéz megítélni, akkor már vidáman, de csöndben toporoghat. Ha ehhez társul közel fél méter szárnyfesztávolság, jó eséllyel megvan a célpont!

Siker esetén nyugodtan hátra lehet dőlni, ki nem fél, hogy elesik, mert amivel összehozta a sors, az bizony nem Rakonczay Gáborral beszéli meg az újabb kalandjait. Ők ugyanis a csuszkákhoz hasonlóan ragaszkodnak a területükhöz. Nem csak úgy, hogy a legtöbb madár a fészkelési időszakban. Vannak párok, kik egész évben a területüket őrzik. És nemcsak a saját, hanem más fajokkal, például seregélyekkel és csókákkal szemben is.

Majd eljön a tavasz. Ilyenkor a hím megmutatja a tojónak, milyen ügyes. Dereng ez valahonnan? Ők nem egy kerekeznek a motorral a csajok előtt, hanem ügyesen vadásznak, és amit elkapnak, azt átnyújtanak neki. Ez kérem a valódi romantika. Ha működik a kémia, jön az aktus, mely átlagban fél percig tart, de alkalom adtán egy öt perces műsorba is torkollhat. Ha pedig beérik a gyümölcs, lerakja a padlásokra, üregekbe vagy mesterséges odúkba hófehér tojásait és kezdődik a gomba effektus. Az odúzás sem csupán móka és mese. Előfordul, hogy ellenség jár arra. Ilyenkor fejüket előre, hátra mozgatják. Majd mozdulatlanul figyelik, összehúzódnak, és kiegyenesednek. Eközben riasztó hangot adnak. A fiókák mindezt lábuk előre tolásával is fokozhatják. Alig fordul meg párszor a föld a tengelye körül és a vadászok készen állnak!

De mire fenik a csőrüket? A természet nem egy pizzéria, hol válogatni szoktak. Jaj, én nem kérek pepperonit, mert attól ráncos lesz a talpam. Itt, ami kisebb, mint ő és el lehet kapni, jöhet.  Például kétéltűek, hüllők, meg ilyesmik. Ja, kérem, hogy ott egy barázdabillegető, jöhet! Hmm, mintha egy mezei pocok mocorogna a fűben, nem hagyja ott. Egerek, egyre megy.

De, mi van a bogarakkal? Ezzel a kérdéssel meg is érkeztünk az emberi gyűlölet című záró részéhez. Azt hiszem, a Rubik kockát hamarabb kirakja a madárvilágban kevésbé jártas Kedves Olvasó, mint ezt a feldobott témát. Mi van?!

Kezdjük elölről! A kuvik nem válogat! Bogárnak is azt mondja, jöjjön, csak tessék, csak tessék! Hammm! Azonban ő elsősorban sötétben vadászik. Régebbi tanyákon és falvakban, még kevés ledes lámpa volt, az este beálltával csend és sötétség ült a házra. Főként csak akkor világítottak, amikor valaki nagyon, de nagyon beteg volt vagy szegény már átlépett egy másik világba és virrasztottak mellette. Az éjszakai fény odavonzotta a bogarakat, ami gyorsétteremként funkcionált a kuvikoknak. Emiatt, ahol beteg vagy elhunyt volt és világos, a bogarakkal megjelent e tollas is. Ezzel összekötve szegény kuvikot halálmadárnak kiáltották ki, ezért gyűlölték.

Nagy Kornél