Egy madárbarát naplója

2021. május 15. 08:35 - madarbarat

Falu a Bakony peremén

Történt egy napsütötte szombat reggelen, hogy ezúttal négyen ültünk be a kocsiba, felkeresni a környék legbájosabb települését, Súrt. A járgány kerekei könnyedén tolták be szájukon az ismerős távot, majd amikor a település főterének parkolójához értünk, megállt, s tudta, jó darabig itt kell szobroznia. Aki ugyanis erre a területre ér, ne spóroljon az idejével!

img_8783.JPG

Mi is komótosan jártuk be újra a park mesterien faragott padjait és kukkantottuk meg az összes fellelhető apróságot, melyet ízlésesen szórtak szét a helybeliek. Emitt egy ugróiskola, amott egy arborétumot idéző tábla.

Ezek begyűjtése után a szabadidőpark került a bio navigációs szerkezetébe beírva. Egy hangulatos utca erre, egy külső peremterület arra, s lám máris játszótér, majd kondi park és egy mini arénához hasonló helyen lettünk. Itt találtunk egy Himaláját idéző függőhidat is, amin átbaktatva hullámzott alattunk. Ezt még egyszer ki kell próbálni!

img_8789.JPG

Nem találtam olyan települést még, mi ennyire kitárta volna kapuit a turisták előtt. A honlapjukra feltöltött térképen a bőség kosarából válogathatjuk ki a következő célpontokat. Ez kiváló mézesmadzag, amire érdemes rámozdulni, azonban egy kicsit túl van reklámozva. A valóság ettől egy picit fakóbb, de jó lehet lakni vele!

img_8820.JPG

A mezítlábas ösvényt például meg sem találtuk. Helyette felértünk egy dobra, ami tetejéről látszott, a mézeskalács házikókon kívül itt is vannak kevésbé vonzó porták. A falu viszont csordultig van apró meglepikkel. A napórájuknál is érdemes elidőzni.

Az igazi attrakció azonban csak ezután következett. Elindultunk felkutatni azt a helyet, amiért reggel kikeltünk az ágyból! Súrt nem az óriások tervezték. A távolságot itt nem éles terepen megszokott mértékegységekkel mérik, de másban is elért ez a séta. Bálint például rollerrel tolta, mi pedig könnyű felszerelésben. Csupán egy falusi sétára készültünk, s pont azt is kaptuk, csak sokkal többet. Városban ugyanis a húsvéti hangulat nyomait főként a boltok polcain találhatjuk meg.

img_8785.JPG

Itt viszont számtalan ház udvarából kacsintottak ránk a tapsifülesek modelljei, hol szólóban, hol párban, hol tojások közt, hol más elemek társaságában. Az ünnepi hangulattal volt átitatva minden. Itt éreztük valójában, milyen is lehet a húsvét. Mindehhez kedves bennszülöttek, kik rendre köszöntek. Boldogan alkalmazkodtuk a Nyúlról már ismerős helyzethez. Az útba igazításnál is készségesesek voltak, így be is tudtuk venni az irányt magasabbra felkapaszkodott házakhoz, majd azon is túl.

S lám erdőbe kerültünk! Hogy lehet ez?! A széles szekérúton sétálva mintha kinyílt volna a világ, s minden otthonosabb lett. A tavaszi madárkoncert javában zajlott, s lekuporodásért hívtak az odvas keltikék. A kacskaringózás közben egyéb ajándékokat is elénk szórt a táj. Például egy rovar szállodát, mellyel szintén nem minden nap fut össze az ember. Mit várunk ettől a területtől? Itt tényleg lépten - nyomon valami aprósággal, érdekességgel készülnek. Nem lehet elégszer hangsúlyozni! Ez Súr! A kirándulók Mekkája.

img_8836.JPG

Ami azonban ezután következett, az túlmutat mindezen! A sorba nőtt fák elfogytak, majd a mögötte található tisztáson megpillantottuk az emberi kéz alkotta, de a természethez szorosan kötődő, valódi célra irányuló lombkorona tanösvényt.  A tisztás, melyet fényképről már csukott szemmel megismer az ember, most előtte karnyújtásnyira! Hmmm! De nocsak, mi van ott a fák törzsére felcsavarozva?! Ami az egész területen szinte mindenütt. Madárodúk! Oké, láttunk már ilyet, de itt a klasszikusokon kívül nem „d,” sőt még fakúsz odú is! Ezek után nincs mit írni! Minden tisztelem a helyi madárbarátoknak!

img_8855.JPG

El is időztünk egy kicsit a területen, elképzeltük, merre lehet a parkoló és torony iránt elindultunk felé. Itt jött szembe a falu legvarázslatosabb arca. Szellősen elhelyezett házak, tágas kilátások a központ felé, kész élmény volt itt a séta. Nem is tettünk bele erőt, komótosan a táj hangulatában megnyugodva ereszkedtünk egészen a kocsiig.

img_8859.JPG

Súrt nem lehet eleget dicsérni! Megszámlálhatatlannyi üde színfolttal a környék legtökéletesebb állomása. Igaz, nem az egyetlen! Az óra mosolyogva kérdezte tőlünk. Megyünk még valahová? Belefér! A motor újra járni kezdett, a kerekek a 82-es főútra érve nem Győr, hanem Bakonygyirmót felé vették az irányt, hol egy nyúlfarknyi terület bejárását tűzték ki zászlajukra.

Eltéveszthetetlenül könnyű megtalálni a pincesort, ami előtt megállva feleségemmel ketten szálltunk csak ki. A fiatalságba nyomot hagyott a korábbi kilométerek, amit a felfedezésünk vágya nem írt felül. A térkép egy kellemes helyet ígért, amit meg kell nézni!

img_8869.JPG

Igaza lett! Egy kis üde könnyű rövid séta a présházak között, melyeknél mindenhol a szőlőé a főszerep. Nem is vártunk többet. Pár száz méter előre húú és ááá jelzők közben. Igényes házak, tiszta környezet, öröm közöttük elhaladni.

Visszaérve a kocsihoz a brrrrr hang újra duruzsolni kezdett, majd elindult a hazafelé vezető úton.

 

Nagy Kornél

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://madarbaraat.blog.hu/api/trackback/id/tr9016560690

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gleccsertetű 2021.05.17. 15:41:57

Megvan még a fenyőfa talp? A láb? Ott él még Köcsög úr?

madarbarat 2021.05.30. 10:47:55

@Gleccsertetű: Nem láttuk. Csak nyulat mindenhol :) ! Hangulatos is volt tőle az egész falu!
Egy madárbarát naplója
süti beállítások módosítása