Kevés hely van a Földön, mely annyira össze tudja hozni az embert a természettel, mint a Balaton. Az elmúlt időszakban ez viszont mintha csak fokozódott volna. Egyre több helyen hangsúlyozzák a természet szépségeit, s ezeknek a hangoknak nem lehet ellenállni.

Így történt meg, hogy egy egész napos strandolás után szállásunk kényelmes ágya hiába várt minket. Túl értékes volt még az este, így Balaton talán legszebb vidéke felé vettük az irányt.

Dörgicse falu határát átlépve érzi az ember, itt valódi mesébe csöppent. Alig, hogy kiszálltunk a kocsiból, karnyújtásnyira került a település valódi volta. Persze ablakokon át is szűrődik be valami hangulat, de amikor a cipőd talpa kezdi kalapálni az utcákat, na, akkor kerülsz kapcsolatba. Mintha az utcák kitárnák karjaikat előtted és bátorítanának, bíztatnának, hogy menj hozzájuk közelebb. Aki erre jár azonban, ne várjon semmi földönkívülit vagy extrém szenzációt. Arra vannak más nagyon jó kis helyek a Balaton parton. Ide főleg azokat a turistákat várják, kik a színes mesekönyvek lapjain szeretnének lábaik útján lapozni. Szűk kis utcácskák kacskaringóznak felfelé az általunk elsőnek kiválasztott templom rom irányába. Rékával szinte első pár métertől beájulva lépegetünk egyre följebb, de sietni egyikünknek sincs kedve. Ez nem az a hely. Itt minden lépésnél újabb élmény vár. Egyik oldalon egy földből alig kiemelkedő házikó ablakán körvonalazódik egy szív, a következő udvaron pedig már régi szerszámok hirdetik a múlt századok kemény munkáit. Egyszer csak vidám tyúkok serege kíváncsiskodik a kerítésen túl, Réka le is csap rájuk, s szívesen játszik velük egyet. A parkolótól első célpontunk pár száz méter, mégis időbe telik, míg ezen a rövid szakaszon befogadja szemünk ezt a sok meglepit.

Amint azonban kiérünk a rétre,, huss, fut fel a tekintet egészen a csúcsig. A domb tetején áll ugyanis egy igazi rom, mely már csak a múlt emlékeinek őrzője csupán. Hangulatos kis hely, érdemes ide felnézni, s ami legalább akkora érzelmeket vált ki, megfordulni. Ilyenkor csattan a szemünk elé a Balaton klasszikusa, de minden másodpercen elbűvölő képe. Aszta! Hányszor, de hányszor láttuk már előtte, mártóztunk meg eredeti voltában. Merengtünk el ezernyi arcában, de mégis. Egy újabb pillanatban újabb élményt nyújt, megunhatatlan.

Az idő azonban kegyetlenül ketyegett, s a világos előtt volt még pár hely, melyet kíváncsiságunk üldözött. Így irány vissza a kocsihoz, s gyerünk egy másik emlékhelyre. A település szívében álló templom rom szintén érdekes megálló lehet az erre kószálóknak, s bizony pár perc körbe sétálást megérdemel.

Igen ám, de ezen túl kinn a prérin egy harmadik állomás várt felfedezésre. Ide egy kicsikével többet kell gurulni, s mivel egy réten másabb, a kisalföldi viszonylatban megszokottabb képet nyújtott.

Dörgicse körbejárása után, még világosban egy újabb helyre hívott a kalandvágy. A Kossuth-kilátó már önmagában is vonzó lehet, de ha még hozzá vesszük a köré épített vulkán tanösvényt, azt hiszem, ez már a „nem lehet kihagyni” című tarisznyába kerül. Így gyerünk! Irány a hegy! Szuszogott is a kocsi, mire a szűk kanyargós utakon megtalálta a térkép által hirdetett parkolót. S mivel a szürkeség már kezdte belopni magát a fák sűrűbben lakott részeire, a lábakat kértük meg arra, intenzívebb tempóban juttassák el testünket az célvonalba.

Kezdetben még sikerült végrehajtaniuk ezt a feladatot, de amint egyre mélyebbre merészkedtünk az erdőbe, a táj egyre izgalmasabb, cselekménydúsabb lett. Itt egy bemutató kavicskupac, ott egy hangulatos fahíd, majd egy kis zeg-zugos rész, mely valódi látványosságot, leomló sziklaszoknyákat mutatott. Húú, ez már tényleg tanösvény! Itt már látványágyukkal bombázták a kíváncsiskodókat. Nem is volt túl sok kedvünk odébb állni, de mivel a sötétség valódi képe suhant végig egyre gyakrabban a fák törzsei közt, hát mégis. Gyerünk fel a kilátóhoz.

Egy szót érdemelt csak. Megérte. Aki ugyanis erre tart útján, valódi balatoni panoráma várja! Ez már igen! A fa építmény nem is tört fel magasan az égbe, de az a látvány, ami ott fenn vár… Arról már lehetne mit zengeni.

A terület művelői azonban nem csak erre hegyezték ki az egészet! A kilátó mellett ugyanis kövekből a Balatont is megformázták, méghozzá csúcs szuper minőségben. Na, ilyet sem lát mindennap a bakancsos, de alig hogy felocsúdik az élménytől, mellette máris zsámolynyi kőtömbökre fókuszál, mely a környék hegyeit mutatja be. Ott a körménél pedig egy hatalmas kőtábla, melyen eme óriások életkorát ábrázolják szintén látványos formában. Mi kell ennél több? Semmi! Pedig van, méghozzá egy hangulatos kis ösvény, melyen az érdeklődők széles körű ismereteket szerezhetnek e bámulatos világról.

Aligha volna valaki, ki erről a helyről eliszkolna. Mi több, mágnesként vonzz ide számtalan turistát, de az este azonban odapöffentett. Megjöttem! Oké, oké, bólintottunk vissza neki, majd ha lassan is, de egy irányban elindultunk visszafelé.

Nagy Kornél