November utolsó vasárnapján Tengi ziháltan pihent meg a bokor sűrűjében, kapkodta a levegőt szorgalmasan, miközben fejét még mindig izgatottan tekergette erre-arra. Még maga sem hitte el, hogy sikerül leráznia azt az átkozott kampós csőrűt, ki szerény életére vetett szemet. Pihegett, szíve még…