Ha megvan a szándék, találsz rá okot, hogy kedvenceid közé kerülj! Írom mindezt azért, mert nővérem szólt, két Tiszán túlról érkező barátnőjének be szeretné megmutatni a Szigetközt. Kérte, hogy legyek segítségül ebben. Az ötletére felfűztük első körben kisebb, majd nagyobb családunk, így kilenc fős delegációval jártuk végig a helyszíneket. Első körben Halászi került a célkeresztbe, mely megtekintése után a visszafelé vezető úton apró tollas ült egy szívdobbanásnyi ideig a diófa ágán. Mi lehet az? Vakartuk fejünket hevesen! Ő nem mutatkozott be, mi több, sebesen elviharzott és hiába kerestük, megnyerte a bújócskát.

Huszonnégy órát kellett csak várni arra, hogy újra megkössenek az autó kerekei a falu aszfaltján. Mint terminátor szemében a kereszt, úgy közeledtem vissza a helyszínre, majd a szituról mit sem sejtő madárra, csípőből tüzelni kezdtem. Kiült egy drótra, s izzottak a pixelek a memória kártyán. Mire a tollas feleszmélt, már tucatnyi kép zárta bite-okba jelenlétét. Ezen ő mód felett berágott, majd kivonta kardját, és ahol csak lehetett, nyesegette a kíváncsiság felé nyúló nyúlványait. Ki ült az örökzöld ágára, s mire a lencse rá mosolygott volna, hopp, már a sűrűben kérdezte, na ki nevet a végén? Ezt követően olyan helyre bújt, melyet ember nem láthatott, s onnan talán még nyelvet öltögetve énekelve kuncogott.  Mi van, hallasz, de nem látsz?! A hosszú meccs eredménye! Kettő egy a kis poszáta javára!

Ha pedig már ide hívott a madarászok sorsa, nézzük meg, mi lehet ott a Babos major tájékán, s máris egy szemet gyönyörködtető rét előtt toporogtam bebocsátást kérve. Annyira ilyen helyen sem siet az ember. Mi több, itt inkább érdemes megállni és figyelni az élőhely sajátosságait. Például a szelet lepipáló fecskék cikázását. Láttad már a pici csőrüket? Ők azzal gyűjtik össze a levegőbe a rovarokat. Oké, oké, ovis korod óta ezzel tömik a fejed, de nézd meg élőbe és szembesülj a ténnyel! Meg, persze a náluk lomhább, seregélyeket.

A színes tollú tengelicek báját...! Nézőtér, bámulás, aszta, váó és hasonlók.

A derékig érő fűben az ember egy vonalat húzott, melyen a szirének hangja szólt. Gyere természetbarát, gyere! A szemeid elhomályosulnak és követed az ő kívánságát. Először elvisz erre, majd arra, s máris a Mosoni – Duna partján gyűjtögeted a fajokat. Ami oda a bokor ágára kiült, az bizony, egy tövisszúró gébics fiatal és adult tagja.

Aki pedig a levegőbe ered egy – egy szitakötő után, ő meg a Kárpátiusz – medencéllus papagiusz határozókban megtalálható nevén, gyurgyalag.

Ahogy közben elértem a majort egy ismerősöm kiabált a messzi fasor felől. Ő is figyelt a megjelenésére. Díszes fejfedője árulkodik nevéről, miszerint búbos, de a nép nem hiába vette nyelvére, s adta neki a büdös nevet, hiszen a rá leselkedő veszélyre különösen reagál. Hátsó testnyílását feléje fordítja, és olyan anyaggal kínálja meg a predátort, mely ezt tapasztalva kiradírozza őt az étlapjáról.

Az ember azonban megszokta, hogy csak ő visz mindent a tányérjára, s dölyfös gőggel háborodik fel, ha valakinek hasonló ambíciói akadnak vele szemben. Még akkor is, ha ez a rém egy apró, de nagy rajokba érkező rovar. Márpedig szúnyogból a vízparton akad pár. Nagyon tetszik az a gondolat, amit ha jól emlékszem Takács László mondott, hogy a futók nem szeretik a hideget, a szelet, az esőt, de elviselik, mert szeretnek sportolni. Bevallom, el tudok képzelni idillikusabb állapotot egy szúnyogfelhőben hadonászásnál, de van, amiért érdemes bevállalni ezt az áldozatot. S ha nem felejtettük el magunkkal vinni a szúnyogriasztó szert, akkor mienk a pálya!

Kiért érdemes? Mondjuk a pitypalatty dal szerzőéért.  Magyarul, hogy halljunk, fürjért.  Őt sajnos egyre kevesebb helyről lehet érzékelni, nagy kár! Nincs olyan mindent lehengerlő hatása, mint a fülemülének, de nem is olyan pillanatnyi rövid hang, mint a jégmadáré. Ez az apróság kellő udvariassággal szól azokhoz, akik meg szeretnék hallani, de nem ugrassza ki álmából az álmodozókat. Nem szólt gyakran, csak annyiszor, hogy minden alkalommal tudjunk neki örülni.

A sokszínű rétet monokultúra váltotta fel, mely garantálja a kenyeret a boltok polcain, de ezzel együtt eltűntette a fajok sokszínűségét. Az tény, mind a két földhasználatra szükség van. Éhesen nem a madarakkal foglalkoznánk, de az élővilág kiirtásával megszüntetjük a magunk életfeltételeit is.

Ez a traktorok és kombájnok világa, így visszakanyarodtam a kavicsos útra, s darálni kezdtem a távolságot. A fasor foghíjas részein betekintve egerészölyv, gyurgyalag meg-megpihent, kik nem kívántak az optikai lencse elé szállni. A falu házai így hamar megjelentek, majd jött az utca, melynek végén már egy kocsi várta gazdáját. Látom, megyünk újra haza, de hogy ez csak egy átmeneti állapot, ezt ő is pontosan tudta.

Nagy Kornél