Kedves pacsirták! Sok boldogságot kívánok Nektek és a Zsuzsannáknak! Egy évet kellett várni erre a napra, mikor végre kinyithatjátok a csőrötöket!

Na, de kezdjünk inkább az elején! Tél végét nemcsak a fagyi árusok várják, hanem a madárhang vadászok is. Ilyenkor már hallani a nagy fakopi dobolását és a zöldike zsííírozása is kellemesen cseng a fülekben. A széncinegék is fortissimo fokozatba kapcsolnak és már hallottam olyan keménykötésű feketerigót ki is rágyújtott egy nótára. Holott messze még a szimfónia által gerjesztett extatikus állapot, de egyre több helyről suttogják, a tavasz lassan megérkezik.

Ennek egyik állomása február 19-e, Zsuzsanna névnapja. Ilyenkor szólal meg ugyanis a hazánkban előforduló hat pacsirta közül az egyik. Sajnos nem a havasi fülespacsirta. Ővele csak nagyon ritkán lehet találkozni, de érdemes rákeresni a határozókban és megcsodálni, mert e madarak közül messze ő néz ki a legdíszesebben. A kalandrapacsirtáról sem szól e népi megfigyelés. Nehéz is lenne, hiszen van olyan feladat őt megtalálni, mint augusztusban a boltok polcain a szaloncukrot. Szikipacsirtával már egy kicsit egyszerűbb dolgunk akad, ha kevés számban is, de költ a Tiszántúlon. Erdei pacsirtáért már akár biciklivel is eltekerhetünk, hiszen a Kisalföld szélén is találkozhatunk vele. Marad hát a búbos, melyért elég, ha egy bevásárló központ parkolójába megyünk, de láttam már a panelok között is apró lábacskáit sebesen szedegetve távozni.

Őt mindenképpen érdemes feltűzni kezdő természetjárók fajlistájának elejére, mert elégedettséggel tölthet el, hmmm! Eddig csak verébnek néztem, most már búbos pacsirtának.

S jöjjenek e történet főszereplői, kiről híresek a Zsuzsannák! Engedjétek meg, hogy sok szeretettel bemutassam őt, a mezei pacsirtát! Három oldalról fogjuk megközelíteni.

Kezdjük a rideg, száraz, de érdekes számhalmazzal. Például, hogy a hazai állományát fél milliónál többre becsülik. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei szerint viszont populációja csökkenőben van. A mindössze egy átlagos fehér kenyérszelet súlyú madár, tél végétől ősz derekáig székel nálunk többségük, de több bevállalós tollas át is telel. A normálisabbjai sem kerülik meg a glóbuszt. Csupán pár száz kilométerrel ereszkednek délre, s ott vészelik át a telet. Nálunk védett faj, huszonötezer forint természetvédelmi értékű.

Persze, ezek is fontos dolgok, de ők ezen túl még millió témát nyújtanak a művészeknek, íróknak, költőknek. Gondoljunk csak Szinyei Merse Pál Pacsirta festményére, vagy épp Vincent Van Gogh Búzamező a pacsirta.  Petőfi, Pacsirta szót hallok megint, Gyóni Géza, Öröme van a pacsirtának, Gyenes István Pacsirta címmel írt róla verset. 

Holott feltöltődhetünk más érzelmi megnyilvánulásaiból, a közvetlen tapasztalás mindennél fontosabb. Rajta hát madárbarát, gyerünk ki éles terepre, s kis nyomozóként derítsd fel őt! Nehéz dolgod nem lesz! Szívesebben énekel, mint bújócskázik. Hallhatod biciklizés közben a szántó melletti úton és sétálgatás közben egy poros ösvényen is. Ilyenkor érdemes megállni, megkeresni és csak figyelni.

Ha van távcsöved, persze könnyebb. Majd amikor megvan, kövesd útját. Ki tudja, talán te is bekerülsz azon szerencsések népes táborába, kik online élvezhették már e vidám lény sajátos viselkedését. Ő ugyanis, mint ránézésre te is megállapítottad, nem a hím récék színes tollruhájával kelti fel tojói figyelmét. Más stratégiát választ. Éneklés közben egyre magasabbra és magasabbra repül. Általában tizenöt emeletnyire emelkedik, de találtak ennél akár háromszor magasabbra törő példányt is. Odáig tessék kérem követni… Ehhez kell a távcső! A többit már generálja ő, hiszen amikor csak nézzük a madarat, és csak nézzük…

Most február végén, a természet résnyire kinyitja a tavasz ajtaját és engedi, hogy a mezei pacsirta éneke útján bekukucskáljunk. Ez meghozza kedvünket a műsorhoz. A legvadabb évszak pedig, teszi a dolgát. Engedi visszavárt kedvenceinket.  Töltse el kíváncsiság sétáinkat, túráinkat és örüljünk minden egyes újonnan hazaérkező tollas barátunknak!

Nagy Kornél