Tél volt! Tudat Lanka merengő tekintettel nézett ki az ablakon és adott hálát a sorsnak, hogy most a barátságos négy fal meleg ölelését élvezhette. Kint jeges szél cibálta a fákat, miközben apró tűszúrások okoztak fájdalmat mindennek, mit hegyes vízcsepp elért. Ember nem vágyik most a szabadba, inkább falt egyet a kenyérből, mely már kissé száraz volt tegnap is, így inkább félre rakta. Ha legközelebb meglátogatom kedvenc kacsáimat, majd megint beszórom nekik - gondolta Lanka.

Emlékszik vissza múltkor is milyen hévvel közeledtek hozzá, mikor meglátták. Csak úgy tolongtak és mohón falták a nekik szánt falatokat. Majd mikor véget ért a lakoma, tovább haladt azzal a tudattal, hogy elhozta madarainak a Kánaánt. – „Csőrükbe dobom a hamit a kacsáknak, ennél szebbet nem is álmodhatnának” - képzelte.  

Első körben a madarak is ebbe az illúzióba ringatták magukat, csakhogy amikor Lanka hazaért, kint a helyzet nem változott. Tollasok ott maradtak és várták a következő „jótevőt”. Mint a reggeli hat tízes gyors, időben érkeztek és megkapták újabb kenyéradagjukat. Igen ám, csak a madarak táplálkozás szinten hasonlóan működnek, mint a többi élőlény.  Ahogy az ember is eszik egy kis ilyet, meg olyat, hát ők is erre lettek berendezkedve.

A kedvenc kacsák, kik csőrébe belepottyan a kaja nem szoktak egészségügyi szakkönyveket lapozgatni, miben az áll, ez neked édes kevés. Nincs meg benne a kalórián kívül szinte semmi, amire a testednek szüksége lenne. A természetes táplálékában, ami gyommagvakból, zöld növényi részekből, pirinyó rákokból, apró rovarokból, lárvákból és kevés halból áll, abba a vitamin. Aki viszont rááll a kenyérre, annak hiánybetegsége lesz.

Oké, oké mentegetőzhet Tudat Lanka, annyian odagyűltek és tolongtak! Nem lehetett nem adni nekik! De mi keresnivalója ennyi heves madárnak egy helyen? Pontosan semmi!

Persze napközben Dunán a főágban össze szokott verődni egy csapat pihenő réce, s bíz éjszakázni a vadludak is szeretnek összejönni, de koncentrációban enni még így nem látjuk őket. Nem is éri meg nekik, hiszen ilyenkor a táplálék miatt sokkal agresszívebbé válnak egymással. Ez pedig akár sérüléshez is vezethet. Kell ez nekik?

Elég ennyi ok vagy több kell, hogy lemondjon a vízimadár etetéstől? OK! Mi történik akkor, ha egy beteg is közéjük keveredik? (Ennek esélyét pedig növeli a természetellenesen sok táplálék, hiszen az életképtelen egyedek is még életben maradhatnak. Őket emberi módra nem különítik el kórházba). Például az, ami zsúfolt buszon, ha influenzás párszor eltüsszenti magát! Nem a legkifizetődőbb túlélési stratégia. 

Lanka idővel újra kiment a folyóhoz immár üres kézzel és látta, a tollasok száma természetes élelemforrások csökkenése ellenére sem változott. Hoppá!?  De, hát ilyenkor nekik a szelek hátán kellene utazniuk pár száz kilométert! Ők azonban elkényelmesedve…, köszönik szépen, miért is keresnének más területet? Ugye itt már megint valami olyasmi történik, ami nem volt benne a szándékban. Akkor pedig még nem esett szó a jegesedés okozta kockázatról.

Ezek csupán morzsái annak a töménytelen szenvedésnek, mely pár kenyérdarab odadobásával kezdődött.

Most, azonban ugorjunk ki a magunk ásta sírgödörből! Van lehetőség bőséggel örömünket lelni a vízi madarakban! Az ásóval inkább túrjuk ki a szemlélő igénket és alkalmazzuk! Azaz, ne csináljunk a vízi madarakkal semmit, de egy picit mégis! Emeljük a szemünk elé a távcsövet és örüljünk nekik! Mindenki jobban jár!

Hogyan? Például figyeljük meg kezdetben a récéket! Első körben kutassuk fel így télen a kontyos-, a kerce-, idővel pedig az üstökös récét. Majd különböztessük meg a vízityúkot a szárcsától. Aztán lassan jöhetnek az ínyencségek, például egy guvat megpillantása. Ehhez kívánok kellemes időtöltést minden madárbarátnak!