Ahová most indulunk, oda nem jöhet velünk mindenki! Olyan övezetbe lépünk, mely bizonyos élőlények számára kifejezetten életveszélyes. Úgyhogy most hagyd otthon a négylábú kisemlősödet, fürge gyíkodat, de a terráriumban tartott rovarjaidat is. Akivel most egy találkozót szerveztem nem más, mint őfelsége, az egerészölyv.

Eö – Hű, micsoda felvezetést kaptam, (csap bele a kellős közepébe)! Ettől mégis berezeltem!

V – Ezek szerint nem is vagy annyira veszedelmes? Ki is vagy Te igazán? De, ki vagyok én? Hiszen még be sem mutatkoztam. Valaki még nem ismerne, a nevem Vándor, ha kedved tartja, együtt bújhatjuk a környék erdeit, s annak szélét. Izzadunk majd a forró napsütésben kinn a prérin. Csobbanunk hűset a Duna vizében, s talán még a házak közé is bemerészkedünk a kampós csőrűek után kutatva.  De, Te ki vagy?

Eö – Egerészölyv a nevem, tíz éve láttam meg a napvilágot egy csinos kis gallyfészekben. Mint látod, nem nőttem nagyra. Sokkal kisebb vagyok, mint egy sas. Szárnyfesztávolságom akár egy méterrel is rövidebb, mint az övé, de azért egy sólyomnál sokkal nagyobb. Testem zömök, s nem is olyan fürge, mint kisebb ragadozó társaimé.

V- Milyen szép barna zakót viselsz! Fajtársak is ebben díszelegnek?

Eö- Neeeem!  Mi próbára tesszük az amatőr madárbarátokat. A teljesen világos tollruhától a teljesen sötétig mindent felveszünk, ami csak jön. A profik így is úgy is megismernek, a kezdők meg lapozgassák szorgalmasan a határozót és vakarják a fejüket, kivel találkoztak. A legerősebb madár versenyre sem járunk. Látod ezt a csőrt és ezt a lábat. Kiváló szolgálatot tesz, de egy héjáé például vaskosabb!

V- Micsoda alakod van! 

Eö – Szerencsére kellően mozgékony ez az egy kilós test. Bár most még egy kicsit híznom kell. Olykor testtömegem több mint egyötödét magamra szedem, mert érkezik majd a tél második fele és ott bármi jöhet.

V- Halottam, nem mindenkinek sikerül ez!

Eö – Igen, sajnos az csak illúzió, hogy mi ölyvek csak úgy hipp hopp lecsapunk és jóllakunk kedvünkre. Vannak, kik sajnos sokáig nem jutnak élelemhez, azok leadják súlyuk felét és éhen halnak.

V – Ez durva! Pedig ti ügyes vadászok vagytok!

Eö- Ez abból is látszik, hogy szépen belaktuk a glóbuszunk északi felét, Európától egészen nyugat Mongóliáig,

V- Azon belül melyik élőhely jön be Nektek?

Eö – Nem igazán vagyunk válogatósak. Ahol vannak fasorok, kisebb nagyobb erdők, azokban jól elvagyunk. Igaz, a nagy erdőkbe nem költözünk, inkább annak szélén fészkelünk és onnan érjük el a mezőket, szántókat.

V- Állítólag nem a ti felmenőitek repülték körbe első ízben a bolygót!

E ö – Azt meghagytuk Magellán csapatának meg a Fa Nándiéknak. Minden tiszteletem az övék, de mi nem csavargunk ekkorát. Sőt még a fülemülével sem versenyzünk. Állandó lakók vagyunk, többségünk marad a helyén.

V – Mit csináltok egész évben?

Eö – Sűrű a program, hidd el nekem. Először is szórakoztatnunk kell az autósokat, kik mellettünk haladnak el. Mi ülünk az út mellett a póznán és adunk programot az anyósülésen ülőknek, hogy ott is egy ölyv, meg ott is egy ölyv!

V- Ti vagytok azok! Mikor stoppoltam én is láttalak Titeket!

Eö – Azért ezen túl is akad munka bőven! Például teljesíteni a parancsot! Azaz, ha elmúltunk négy évesek, akkor keresünk egy hímet, tojót és kezdődik az utánpótlás nevelés. Ez úgy működik, hogy februárban látványosan nászrepülünk és hopp, már március is van, amikor 1-2-3 tojáson ülünk is és várjuk mi lesz belőle. Egy hónap múltán jön is az eredmény. Őket viszont még etetni kell! Másfél hónap, mire megtanítjuk nekik, mire való a harci eszközeik. Ezt követően már egyre ritkábban térnek vissza a fészekbe, majd egy nem túl szép napon mindenki megy, amerre lát.

V- Haraszti és Bagyura könyvében olyat írtak, hogy egerész fióka sas fészekből repült ki! Hogyan lehetett?

Eö – Ez egy kemény történet! Azok a rohadtak minket sem kímélnek. Egyik egy fészkünk felé járt, majd egy optimális időpontban elcsente a már kikelt fiókánkat, hogy elvigye táplálékul az övéinek. Szerencsére túlélte az utazást a táplálék. Majd, amikor ő is kérte a kaját, hát ő is kapott. Oly annyira sikerült neki a mutatvány, hogy szépen felcseperedett, s ki is repült.

V- Olyan szép végszó, hogy szerintem ezzel a sztorival zárjuk ezt a beszélgetést. Köszönöm szépen kedves egerészölyv, hogy válaszoltál kérdéseimre. S ne haragudj, hogy az elején még lehalálosztóztalak! Látom elhamarkodott volt ez a jelző, hiszen most már jobban megismertelek!