Holt volt, hol nem volt a Himaláján innen, de a Lajtán túl élt egy vándor. Egyik nap kikelt az ágyból, majd a konyhába találta magát, hol megkente szilvalekváros kenyerét, majd megfőzte gyümölcs teáját, mindezt sokat látott szimatszatyrába süllyesztve intett búcsút lakásának.

Engedte, hogy lába vigye, bármerre is legyen az. Mily meglepetésre egy folyó partján találta magát, hol egy hatalmas madár ült a fa kiszáradt combnyi vastag ágán.

• A teremburáját. Veled aztán nem volt smucig a sors, mikor a termetedről döntött! – szólalt meg, miközben a nyakát is behúzta.
• Az tény, hogy cinegeodúba nem férek be - mosolyodott el.
• Ki vagy Te?
• A réti sas – biccentett egyet.
• Miért sas, azt látom, de miért réti?

Látod, erről a te fajtádat kellene megkérdezni. A réti szót miért aggatták rám?! Ez legyen az ő titkuk. A sas viszont találó kifejezés. Mi vagyunk ugyanis a környék legnagyobb szárnyasai. Igaz, nem volt mindig így. Petőfi idejében még a keselyűk birtokolták ezt a rangot, amióta viszont a gulya kolompjai nem keltik fel a baglyot az álmából, azóta bizony mi lettünk a legnagyobbak. Igaz nem a kétkarú mérlegen. Ott ugyanis a túzokok is, de főleg a bütykös hattyúk lazán megelőznek. Aki azonban mérőszalagot ragad, s szárnyfesztávolságunkat méri meg, hát igen, ott már a sor elején állunk a közel két és fél méterünkkel.

• Ez igen, de mit kezdtek ekkora szárnyakkal? – kérdezte a vándor.

Tudod ez az eszköz kiváló lehetőséget ad arra, hogy napközben a folyók fölé kerüljünk és pásztázzuk a terepet. Nézd meg a karvalyt, ő azokkal a kicsi karcsú szárnyakkal a fák között szlalomozva torpedózza meg az énekes madarakat. A sólymok összehúzzák szárnyaikat és élő puskagolyóvá válva gázolják el prédájukat. Nála nagyobb egerészölyvek a levegő megállva, madarászul mondva, szitálva képesek a képzeletbeli tányérjukra rajzolni a mr. mezei pocok és fajtáját.

Mi pedig fenségesen evezünk velük a levegőben. Majd amikor meglátjuk a vízi madarakat, halakat erős lábunkkal megragadjuk őket. Csőrünket elfogásra nem használjuk, csak amikor megvan a hami, utána vesszük elő, s azzal lakmározunk. Általában tízdekás, fél kilós adagokra vadászunk, de a nagy menők akár még nyolc kilogrammos zsákmánnyal is képesek karmukba fogni! Azonban mi nem vagyunk finnyás népség. Ha dögöt találunk, hát abból is szívesen lakmározunk.

• Egy ilyen nagy madárnak, mint te, viszont nagy hely is kell?

Abban biztos lehet. Ha családot akarunk alapítani, bizony nem elég két-három gallyat összedobálni. Másfél méter, két széles fészek legalább, de vannak, kik ennek majd a dupláját rakják össze. Igaz siheder korunkban nem is jár ezen a fejünk. Öt évesen kezdődik a párválasztás, s ha sikerült a nász, akkor sem visszük túlzásba az utódlás témakörét. Igaz, már elég korán december, január környékén kezdődik a tánc, s tesszük a szépet egymásnak, s már akár februárban a tojások a fészekben vannak. Nem visszük túlzásba a dolgokat, maximum hármat. Amíg a tojó költ, addig, mi hímek látjuk el minden földi jóval. Szegény több mint egy  hónapig ül, de az eredmény önmagáért beszél.

• Igen örömmel tapasztaljuk, hogy egyre több lett belőletek!

Igen, igyekeztünk belehúzni. Ötven évvel ezelőtt még padlón volt az állományunk. Az intenzív földhasználat, a ddt nevű szer és a mérgek kihelyezése mind - mind közre játszhatott állományunk lecsökkenéséhez.  Az egyre több halastó kialakítása, az öregedő fasorok, a műfészkek kihelyezése, valamint a téli etetés is hozzájárult állományunk örvendetes megerősödéséhez.

• Titeket is etetnek?

Igen! A természetvédők rájöttek, ha télen védett területen hamit helyeznek ki nekünk, akkor azon a területen maradunk, ahol biztonságos. Ez jó nekünk, s persze nekik is, mert így le tudnak fotózni és be tudnak mutatni minket a szélesebb közönségeknek is.

Főleg télen történik mindez, mikor az itthon maradt hazai állomány mellé északról más réti sasok érkeznek. A közel háromszáz párunk mellé akár dupla ennyi madár (vagy még több) érkezik. Na, ilyenkor kapkodja ám a fejét a sok madárbarát! Nem is csoda, aki látott már sast az égben repülni, annak egy vágya maradt. Újra láthasson minket.

• Ha ezt egy helyi celeb nyilatkozná, azt mondanám, beképzelt állat, de…

Figyelj, kedves vándor. Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Látom oldaladon a tarisznyát. Benne enni- és innivalóval. Ha lehámozod magadról az összes szutykot, mellyel utadon magadat összekoszoltad. Mi kell neked? Mire van valóban szükséged, ha nem az alapvető fizikális szükségleteid kielégítésén túl örömben fürdesd meg - használjuk most ezt a szót, - lelkedet.  Ennek egyik kiváló módja a természet, s ezen belül a sas megfigyelése! Add hírül a társaidnak, hogy jöjjenek el közénk. Többi a mi dolgunk…

• Köszönöm szépen sas a beszélgetést! Örülök, hogy találkozhattam veled!