Egy madárbarát naplója

2020. február 16. 15:45 - madarbarat

Egy hétvége a baglyoké

Későn világosodik, korán sötétedik, sok ruhát kell felvenni, ha kimegyünk abban mozogni tiszta macera. Mi a fenét csináljon ilyenkor a természetbarát? Mondjuk, csatlakozzon a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület bagolyfelmérő programjához!

 img_4991.JPG

Nem kell Neked se madarásznak, se természetvédőnek lenned ahhoz, hogy jó irányba indulj el, például egy remek kezdeményezéshez csatlakozva. A bagolyfelmérés pontosan ilyen!

 

Volt szerencsém beszélgetni egyik ismerősömmel, ki elmesélte, a házuk előtt a fákon csüngenek a fülesek, s mivel tél volt, hát a kellő napon távcsővel felszerelkezve ott álltunk és bámultuk őket. Egy év telt el, s lám ahogy szürkült, feleségemmel ismét a fa közelében álltunk, Bezenyén.

 

Ismerőseink épp akkor vitték fiókáikat programra, így első kézből meg is tudtuk, mi a dörgés. 12-13 példányról szóltak az egyik fán, a másikon 3-4 lehet, de most ott egyet sem sikerült kiszúrnunk. A türelem viszont ilyenkor nagy úr. A járdán őrséget állva vártuk a mozgást, s már hopp, két korán kelő el is indult vadászni vagy csúnyákat mondani, nem tudom.  Ezt követően pedig csak várni kellett, de azt bizony kellett. A többiek ugyanis nem ittak sem energia italt, de kávét, teát se. A fülük botját sem mozgatták, vagy ha igen, titokban. Persze azért a nyomok, melyeket maguk alatt hagytak elárulták, itt bizony komoly állomány telel. Mindenhol friss köpetek hevertek. Ők ugyanis a kisemlősök emésztése során a csontokat és a szőrt csőrükön keresztül öklendezik ki, s ez, valamint egyéb jelek mutatják, sűrűn lakott fa alatt állunk.

 img_4986.JPG

Egyszer csak, mikor már feleségem ereiben kezdett megfagyni a vér, újabb két füles dobta le magát a fáról, úgymond tessék, lássék, s mi láttuk. Mariann ezt követően visszament a kocsiba, majd egyedül kezdtem a tornába. A hideg ugyanis, oda odadörgölőzött hozzám, amit a mérsékelt testmozgatással igyekeztem meggátolni. Ki tudja, talán ezen röhögtek a baglyok is, mert innentől kezdve újabb húsz percig meg sem mozdult semmi. Egy ökörszem szánt meg, s alig pár méterre szállt fel egy tuja tetejére, s ott riszálta magát. Hmmm, hát ezért szeretjük a madarakat. A kis csapott farkú barna tollas kedves társaság lett, meg is feledkeztem, miért érkeztem. Sokáig azonban ő sem kívánta elvonni a figyelmet, s pát intve elslisszant a főút túloldalára.

 img_4989.JPG

Jöttek az újabb hosszú percek. A falu lámpásait idő közben felgyújtották, s egyre kevesebben érkeztek a járdán, ezzel párhuzamosan a tornagyakorlatok intenzitása növekedett. Amikor pedig már lassan megdermedve pislogtam, egy, majd még egy bagoly kelt útra. No, meg még egy, s jöttek szépen sorba. Egy kis szünet, majd újra, s végül tíz látott szárnyalással memóriába állt meg a sorozat. Egyik tett egy kitérőt, a másik meg talán a túloldalról érkezhetett? A lényeg, hogy megvolt a kihúzás, mehetünk haza.

 

Másnap fél négy körül újra nyugtalanság lett úrrá a testen. Az óra jelezte, hamarosan a világosban töltött órák száma elfogy, így viszont közeledett az est ideje. Haza is hajtottunk, majd most fél köbméter ruhát magamra szedve, mint egy hagyma, indultam ki a terepre. A Lajta még félig világosban fogadott, így volt lehetőség átnézni a part fáit. Ott, hol még pár hete két füles is lapult, most csak egy feketerigó biccentett oda. Mintha bagolytalanították volna a környéket. Sehol semmi. Persze azért így sem volt unalom. A vízben vidám kacsák parádéztak és sikerült találkoznom a régi ismerőssel is, ki fiát kísérte haza a farsangi bálból. Ahogy sétáltunk a parton, szóba ejtettünk pár madarat, s mivel szem elé kerültek, hát a nagy kedvencet, a varjúkat is kibeszéltük a hátuk mögött. Amint ketten hazaértek, visszalépegettem a célterületre, s vártam az eseményeket. Ahogy a fények fogytak, úgy fogytak az ingerek is. Csendesült a táj, a kifelé fordulásból lassan a tudat több figyelmet fordított befelé. Gyönyörű momentum, ahogy az ajtó lassan bezárul, s egyedül maradsz magaddal. Innentől egy másik játék kezdődik, ahol Rambónak nem másokat kell legyőznie, hanem magát kell meglátnia, elfogadnia, s változtatnia.

 img_4999.JPG

Erre az útra azonban itt csak egy kóstolót nyújtott a természet, hiszen egyszer csak egy nagy fejű, széles szárnyú, de mégis könnyed röptű madár jelent meg az égen. Megjöttek! Elkezdődött! Azonban messze nem úgy, mint előző este. Ők ugyanis nem csak egy villanásra mutatták meg magukat. Egy komolyabb kör után az egyik beült a közeli fa tetejére és várt. Várt, de még mindig várt. Bezzeg társa nem volt ilyen lusti. Előtte lévő placcon olyan fordulatokat tett, csak úgy lestem. Mi van itt, bemutató? Erre, arra egyszer itt, majd ott, mint valami műrepülő! Tartott pár percig a látványosság, majd köszönték szépen, s eleveztek.

 

Alig múlt egy kis idő, máris újabb baglyok érkeztek, kik szintén megmutatták mire képesek. Az egyik mintha messzebb lódult volna, majd látom, hogy egy varjú seregből kiváló kisebb csoporttal tér vissza. Hoppá, ezek komolyan nyomják. A másik nem folyt bele a konfliktusba, csak ült. Amint véget ért ez a jelenet is, a távolban már négy füles tartott bemutatót, s ott hajtották egymást. Húú, húú! Mi ez, a látványba belefeledkezve figyeltem mi történik, majd egyszer csak egy újabb füles, a fejem fölött zúúúúgott el. Hoppá! Ez aztán élmény a javából! Mennyi ideig tartott a jelenet? Hány szereplővel? Erős tippre kilenc, de valójában? Egy biztos mély rovátkát véstek az emlékező helyre ezek a virgonc baglyok, s ezúton kis köszönöm szépen, hogy ilyen élmény okoztak!

 img_5003.JPG

A házakból kiszűrődő fénynél lódultak meg csak a lábak hazafelé. Az ismerős úton szinte maguktól tették a dolgukat. Kiértek a bicikli útra, majd onnan a megszokott irányba vissza, s miközben odalent kalapáltak a lábak, fent a fej tett föl pár kérdést. Ki tudja, hányszor jártunk már erre? Ki tudja, hány csodát kínál számunkra a természet, még itt a lakásunktól egy bagolyköpetre? Ki tudja, hányat veszünk észre?


Nagy Kornél

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://madarbaraat.blog.hu/api/trackback/id/tr9015476926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Egy madárbarát naplója
süti beállítások módosítása