Idén voltak az olimpiai játékok és még ki tudja, hány sportesemény. Milliók nézték lélegzetvisszafojtva, körmüket lerágva kedvenceik szereplését. Mi ez ahhoz a mutatványhoz képest, minek a start vonaláról üdvözöllek, Kedves Olvasó. Olyan előkészületbe csöppenhetsz, ami ezekhez viszonyítva falusi darts verseny a kocsmában.

Nézzük csak a rajtszámot igényelt sportolók létszámát. Ötven? Ötszáz? Ötezer? Ötvenezer? Ötszázezer? Ötmillió? Ötvenmillió? Ötszázmillió? Nem! Bár, az ötösig stimmel. Ötvenmilliárdan szállnak meccsbe és teszik, amit tenniük kell! Hogy is hívják ezt a mutatványt? Elárulom! Madárvonulás!

El is csípem a főszervezőt és bár feladata tengernyi, pár kérdést muszáj feltennem neki.

- Mikor rendezték meg az első madárvonulást?

- Amióta a madarak léteznek, úgy nagyjából százötven millió éve.

- Kinek jutott az eszébe először?

- Igazából elcsentük az ötletet a dínóktól. Ők még kialakulásunk előtt játszották ezt a műsort, de ugye jött az a nagy kő és vége lett mindennek.

- Mi a célja ennek a versenynek?

- A hami. Tudod, a Földön vannak olyan pontok, ahol az év bizonyos szakaszában van csak lehetőség életben maradni, hát odarepülnek. Ha már ott vannak, esznek, isznak, szaporodnak, majd becsukódik ez a kapu, menni kell, visszavonulás. Erről szól a madárvonulás.

- Tudnál erre példát mondani?

- Persze! Nézd meg a vízi madarak többségét. Amíg jégmentes a víz, jól tudnak belőle lakni. Amikor a jégpáncél elzárja az élelmet, olyan területet keresnek fel, ahol nem halnak éhen.

- Hmm, logikusnak tűnik. Ki nevezhet a madárvonulásba?

- Minden madarat szívesen látunk, s a kétharmaduk be is száll a küzdelembe. Itt is vannak azonban például fakopik, csuszkák, kik ezt kihagyják.

- Mik a játékszabályok?

- Legfontosabb, hogy ismétlődő vonulás legyen. Egyik évszakban leugrás pár száz-, ezer kilométerre, majd vissza és a következő évben újra. Láttál már a településeden fekete nyakörves balkáni gerlét?  Na, ő nem ilyen!  Csupán terjeszkedett észak felé és kész. Nem úgy, mint a gólyák, fecskék, satöbbi.

- Hogy is mondtad, ötvenmilliárd madár! Hogyan férnek el ilyen sokan az égen?

- Első szabály, hogy nem egyszerre indulnak. Nálatok például első körben indítjuk a gyurgyalagokat, sárgarigókat. Másodikban mehetnek a fecskék, füzikék. A végén meg a maradék, rozsdafarkúk. Második szabály, hogy nem egy helyszínről. A Föld csaknem egész területéről indulnak útnak. S talán az sem mellékes, hogy valaki csak pár száz, míg mások pár ezer kilométert.

- Mekkora koordináció kell ehhez az eszméletlenül összetett és bonyolult eseményhez!

- Valahol igen, valahol nem. A többség szépen teszi a dolgát, velük nincs is semmi. Vannak azonban ekkora létszámnál olyan egyedek, kik alternatív megoldásokkal próbálkoznak, nem egyszer sikerrel, de akad kudarc is bőven. Az új módszerekkel próbálkozóknak ha működik a dolog, ezt adják tovább leszármazottjaiknak, s ők már ezt tartják normának. Ami működik, az átöröklődik és így változik folyamatosan ez a verseny.

Köszönjük szépen Kedves Természet, hogy válaszoltál pár kérdésre.

Téged pedig, Kedves Olvasó biztatlak, hogy amint a közlekedési lehetőségeid engedik, pillantgass fel az égre és lásd élőben ezt a gigantikus mutatványt. Hiszen az elsők már ott húznak el a fejed fölött, éjjel és nappal öröklött tulajdonságokkal fejükben, vagy és időjárás által inspirálva. Ducira hízva, olykor új tollakkal felvértezve térképpel fejükben. De mielőtt elhinnéd a címet kijózanítottalak. Ez nem igaz! Nincs itt semmilyen sportverseny! Ez annál sokkal, de sokkal több! Ami kezdetét vette egy harc az idővel, a távolsággal és egymással. A tét pedig nem más, mint élet vagy halál. Ez a csupasz igazság.

Ha pedig nem rémítettelek el a valósággal, várlak vissza a mese következő részével.

Nagy Kornél