A mező fölött szitáló madarak úgy vonzzák az ornitológus tekintetét, mint kék artézi kutak a nyáron szomjasan futót. Azonban amikor a távcsőben egy vörös színű madár képe jelenik meg, a „ki vagy te?” kérdés okafogyottá válik. A vörös vércse hímje ideális fényviszonyok között remekül beazonosítható. A nevének felfedése azonban csak kapu, melyen túl még ezer érdekesség vár. A Vándor ezúttal ezeknek járt utána.

V – Létezik az a hely, hová még vörös vércse nem tette be a lábát?

Vv- Persze, de az is igaz, hogy a Föld északi féltekén egészen otthonosan mozgunk. Több mint százmillió négyzetkilométeren megtalálhatóak vagyunk, szinte egész Európában (Izlandot kivéve) Ázsiában, Afrikában.

V – Azért, mert ennyire sokoldalúak vagytok?

Vv- Ezzel nincs gond, hiszen az óóóóriási erdőket kivéve szinte bárhol jól érezzük magunkat. Kisebb erdőkben, lápokban ugyanúgy, mint mezőgazdasági területen a fasorokban vagy épp falvakban, városokban. Hegyekbe nem szívesen megyünk, de volt társunk ki kétezer-ötszáz méter fölött is költött.

V – Szívesen maradtok a helyeteken vagy azért elvágyódtok onnan?

Vv- A hazai példányok egyik része kereket old, a másik marad. Északról ilyenkor pedig érkeznek hozzánk, hogy meglegyen a létszám.

V – Úgy halottam, nem nagyon bajlódtok a fészkekkel.

Vv- Ki miben jó! Valaki ebbe, valaki abba, egy biztos, mi nem rakunk össze fészkeket. Ott vannak helyettünk a szarkák és varjúk. Az ő munkáik nekünk tökéletesek. Van az úgy, hogy erre sincs szükség, elég egy sziklapárkány, míg másoknak a föld. Az ember által kirakott odúba is szívesen költünk. Ha van lehetőség, kaparunk egy kis mélyedést és oda rakjuk a tojást, például a odvas fáknál vagy a földön. A szikláknál ezt sem.

V – Utána mi a program?

Vv- A tojók lerakják a tojásokat. Kettőt, hármat, négyet… hetet. Többnyire ők költenek, a hímek csak ritkábban ülnek a tojásokra. Egy hónap múlva kelnek ki a fiókák, kiket egy pár hétig még etetnünk kell. Amikor már két hónaposak lesznek, önállóan viselkednek.

V – A költés milyen szorosan függ a spejzban található élelem mennyiségtől?

Vv- Ezen múlik minden! Ha van bőséggel nyami, akkor sok tojást rakunk. Így nem is szoktunk annyit mozogni. Közelről összefogdosunk mindent és kész. Ha kevesebb az élelem, akkor már tovább kell repülni, kevesebb tojást is rakunk. Ha pedig még kevesebb, akkor csak párba állunk, de költésbe nem kezdünk.

V – Hogyan szoktatok vadászni?

Vv- Mi is szeretünk szitálni – a levegőben, egy helyben állva, magunk elé legyezve a szárnyakkal – és innen indítva a támadást. Olykor vártamadár módjára kiülünk egy kilátó pontra és onnan várjuk a pillanatot, amikor indíthatjuk a támadást. Ahhoz viszont, hogy érdemes–e itt várakozni az egy speciális képességünk. A szemeinkkel látni tudjuk az UV fényt.

V- Ez miben segít nektek?

Vv- A kisemlősök vizeletük nyomait látjuk ezzel. Ahol pedig ilyen nyomok vannak, ott jól lehet lakni, azaz érdemes várakozni, vadászni.

V- Csak négylábúakra specializálódtatok?

Vv – Neeeem, utolérjük az énekes madarakat (verebet, erdei pintyet) és a levegőben elkapjuk a nagyobb rovarokat is, de adott esetben a földről felcsípjük a gyíkokat is.

V – Köszönöm szépen vörös vércse, hogy picit bemutattad, milyen vércsének lenni. Távolról nem is tűnik olyan rossznak!