A sűrű áthatolhatatlan nádas misztikus rejtélyes világnak tűnik nekünk innen kintről. Ahogy az üreges barna szálak mindent elrejtenek a szemek elől, s csak találgatni lehet, arra talán egy kócsag kolónia, arra meg egy nádi tücsökmadár otthona lehet! Persze, aki felmászik egy magaslesre vagy drónt küld a magasba, egyből kinyílhat a terep. Profi madarászok egyszerűen áttörik magukat az akadályokon és bemásznak a gyűrűzésre szánt fészkekhez. Van egy lény, melynek egyikére sincs szükség. A barna rétihéja otthonosan közlekedik a lápos fölött. Ezúttal Őt kértük, hogy válaszoljon pár kérdésre.

V – Mitől vagy Te egyedi a madárvilágban?

Brh- Hazánk légterében négy rétihéja köröz, ebből viszont három sztyeppi héja és csak én vagyok egyedül mocsári. De nem csak ettől vagyok különböző. A többi három szárnyfesztávolsága maximum százhúsz, míg az enyém akár százharminc centiméter is lehet.

V- De más miatt is megfigyeltek Téged a sasszeműek!

Brh – A szárnyaink végén az evezőtollból a kékes rétihéjával öt, míg a fakó- és hamvas rétihéjáknak csak négy ujjuk látszik.

V – Vadászat során nem félsz, hogy összeütközöl egy repülőgéppel?

Brh – Ha nem műrepülőről van szó, akkor ez a veszély nem fenyeget.  Mi ugyanis maximum háromemeletnyi magasságig szállunk fel. A felszín fölött egy sportosabb biciklista sebességével pásztázzuk a terepet. Csak nászrepülés idején hasítunk fel az égbe, de akkor is csak 100 méter magasságig.

V – Ti mindig csak a nádasban éltek, ott költötök vagy átsiklotok más terepre is?

Brh – Nem vagyunk annyira finnyásak, de ha tehetjük, igen inkább oda építjük a fészkünket. A vizes nedves élőhely az alap, de vannak olyan évek, amikor nyitva marad a természet éléskamrája és szinte mindenhol csak hami van, akkor akár szántóföldre is tojhatunk. Ez ritka.

V- Miként készül nálatok egy fészek?

Brh- Mi összedolgozunk! A párok együtt hordják az alapanyagot. Csőrrel, lábbal, mindegy, csak jöjjön. Ide rakjuk három, négy, öt, olykor hat szép tojást. Akkor viszont száz, kétszáz méteres körzetbe  fajtárs ne dugja oda véres, kampós csőrét, mert jaj neki. Egy kivétel van, ha csoportosan állunk össze. Akkor ez a revir akár húsz méterre is zsugorodhat.

V – Ezt követően is közösen nevelitek a fiókákat?

Brh- Leosszuk a feladatokat. A tojók csücsülnek a fészekben és ők költik ki, majd nevelik a fiókákat, a hímek addig vadásznak és hozzák, amit el tudnak kapni.

V – Látom, ti azért nem vagytok repülő elefántok. Mit tudtok a fészekbe vinni?

Brh- Ez igaz! Egy átlagos hím elefántból - tömeg szempontjából - tizenkétezer hím barna rétihéja jönne ki, de mi azért ügyesebben repülünk, mint ők. Igaz, nem is élünk addig, hiszen tíz évnél tovább ritkán. De azért mi el tudjuk kapni a mezei pockot és rá is mozdulunk mindenre, ami pár grammos súlytól a fél kilóig terjed. Kisemlőstől a madarakig bármi jöhet. Persze azért nem annyira egyszerű a dolog. Ők sem adják könnyen a bőrüket. Támadásaink - ügyesebbek esetén is - csak minden ötödik, míg máskor minden tizedik sikerül csak.

V- És mi közöd van az erdei fülesbagolyhoz?

Brh – A vadászatot nemcsak éles szemeim segítik, hanem kitűnő hallásom is. Nézd meg a fejem! Látod ezt az üreget? Pontosan úgy működik, mint a bagolynál. Megfelelő helyre irányítja a hangot. S mivel ez nem szimmetrikus, emiatt ez így még tökéletesebb hallást ad!

V – Az Európai Madármegfigyelő napokon még szoktunk veletek találkozni, de utána merre mentek?

Brh – Vár ránk Afrika, ahogy oly sok társunkat. Viszont mi teljesen máshogy jutunk le, mint például a gólya. Ők súlyukból adódóan elsősorban termikelve (a felfelé áramló meleg levegőt felhasználva) haladnak és a többségük emiatt kerülik meg a Földközi – tengert is. Mi klasszikus módon szárnyalunk, torony iránt, nem függünk a termiktől.

V- Jó utat, kedves barna rétihéja! Remélem, jövőre újra találkozunk!