Hol volt, hol nem volt az elmúlt időszakban a Kedves Olvasó képzeletében, sőt még azon is túl, élt egy vándor. Történt egy hold sütötte éjszakán, hogy szemei rügyként pattantak ki, lábra állt. A konyhába megfőzte zöld teáját, majd szimatszatyrába lévő szabad helyet kibélelte zabpelyhes lepénnyel. Az üdén toporgó bakancsába beleugrott, mely kivezette őt a házakon túlra, amerre már csak a madár járt.

Egyszer csak a sűrű bokorból egy hangra lett figyelmes. Jellegzetes rövid egymást követő füttyentés sorozattal kezdődött, majd ráhúzott egy dallamot.

Miféle szerzet az, kit ily szép hangok hagynak el? – monda fél hangosan.

Fülemüle – jött azonnal a válasz.

EEEEEz már igen! – szólt ismét elismerően a vándor.

Jól emlékszem, hogy múlt héten még nem voltál itt?

Igen, nemrég érkeztem Afrikából. A mi naptárunkba más van írva, mint például az énekes rigóéba vagy a házi rozsdafarkúéba. Nekünk a Szigetköz csak április elejétől tárja ki kapuját. Addig délen Afrikában telelünk.

Amint hallom nem vesztegeted az időd!

Nem tehetem! Ha végre hazaérek, keresek egy jó kis élőhelyet, hol kellően sok a hami és van költő lehetőség is. A fecskéknek meghagyjuk az eget, a pacsirtának a rétet, mi a sűrűn benőtt bokros területeken érezzük jól magunkat, ott is bent elbújva. Ha sikerül egy ilyet találni, elfoglaljuk, majd éneklésbe kezdünk jelezve a környékre érkező tojóknak, milyen daliás hím vár rájuk. Túl nagy revirt – területet – nem foglalunk. Schmidt Egon bácsi tizenhét éve kutatásakor 50-70 méternyi távolságra talált minket. Magyarul énekelnünk kell szorgalmasan, nehogy idegen hím átlépje a határokat.

Amit viszont produkáltok, az maga a csoda! A madárének mester foka!

Én másképp látom, hallom. Szerinted ki énekel szebben, Pavarotti vagy Bruce Dikinson?  Nádirigó vagy barátposzáta? Dobd ki a kukába legalább itt a címkézést és halld úgy, ahogy van. Ne ítéld meg, csak hallgasd, s máris közelebb kerültél a természet valódi megtapasztalásához. Szerinted egy tojó verébnek, melyik hang tetszik jobban, egy hím verébé vagy a mienk? Teljesen szubjektív. Ha kijössz ide, dobj le mindent és halld azt és úgy, ahogy van. Akkor kapod meg, milyen valójában a madárhang.

És tényleg igaz, hogy még éjjel is énekelsz, biztos elájul ettől a párod?

Valahol igen, valahol nem. Az tény, hogy változatos énekünkkel igyekszünk eltekerni választottunk fejét, s bizony éjjel is hajt minket a vágy, de azért nem foglalják aranyba nevünket.  Ezen túl ugyanis nem visszük túlzásba a családapás szerepet. A fészket ugyanis kizárólag a tojónk építi. A tojásokon csak ő ül. Mit tegyünk, ezt hoztuk otthonról. Erre tanított öregapánk is.

Mi történik a családban?

Asszony –ahogy előbb beszéltük – két hétig ül a tojásokon. Fiókákat két hétig neveljük, majd egy hónap és már fel is nőttek, készülődhetünk vissza. Lecseréljük régi tollainkat újra, majd jöhet egy kis kondi, s menet vissza Afrikába. A vedlés miatt a fiatalok már korábban indulnak, mint mi öregek.

Mennyit repültök egy nap?

Mivel kicsi madarak vagyunk, mint például a verebek, így nem tudnak ránk rakni helymeghatározó kütyüket. Csupán gyűrűt, s ennek méréseiből tudnak levonni következtetéseket. A Magyar Madárvonulási atlaszban tettek említést arról, hogy 1956 áprilisában gyűrűzték meg egyik elődünket Tunéziában, akit két héttel később a főváros környékén találtak. A megtett távolságból és időből kiszámították, hogy naponta legalább százharminc kilométert megtettünk.

Minden elismerésem kedves Fülemüle! Örülök, hogy megismertelek!

Nagy Kornél