Egy madárbarát naplója

2018. november 17. 12:22 - madarbarat

Madármegfigyelő nap Lipóton

Minden év október első hétvégén madárbarátok serege lepi el a tollasakban gazdag élőhelyeket és lesi, kutatja, jegyzeteli őket. Nem volt ez másként 2018. október 6-án sem. Ahogy pedig ez lenni szokott, mi Lipótra hívtuk az érdeklődőket.

 

Reggel öt óra körül, mikor még a kakasok is a tyúkok közé bújtak, nem kutatta kíváncsi szemével a napfelkeltét senki. A madárbarátban viszont forrt a vér és tavaszi rügyként pattantak ki a szemek még az óra visítása előtt. Egy pillanat alatt a zuhanyzóban, majd a borotvahab alatt, s kis idővel a kocsi volánja mögé kerülve, a lámpát feloltva jött a parancs: - Irány Lipót!

 

Koromsötétben körvonalazódott a madárvárta jól ismert képe, mely lépes mézként húzott magához. Fel a lépcsőkhöz a platóra, honnan megkezdődhet a Madármegfigyelő Nap.

img_1292.JPG

Vidám kacsák heves hápogással köszöntötték e nemes alkalmat mondván: - „Mi is fent szeretnénk lenni a lajstromban”! Oké, oké! Elő a papírt, de mivel még az éjszaka ura dirigált a területen, esély nem volt rá, hogy bármit is lásson belőle az emberi szem. Nem baj, majd felkerültök rá! Meghallván ezt a bohókás szárcsák, ők is kitolták vidám pofájukat a sűrű nádasból.

 

Lassan, lassan kezdődött a mozgás hol itt, hol ott újabb tollasok jelentek meg. Erre azonban már a Nap is kíváncsi lett és hozzá méltó stílusban elegánsan, de határozottan kidugta fejét a távoli föld vonalából, majd kinyújtóztatta elgémberült csontjait és szépen lassan felemelkedett az égre. Lássatok valamit!

 img_1297.JPG

Elkezdődött a móka. Emitt csipogó verebek serege hömpölygött át a levegőben, majd fürge cinegék virgonckodtak a távolabbi fák lombjai között. Egyszer csak egy házaspár közeledett a bázis felé. Győző és felesége rúgta le magáról korán a takarót. Feljöttek, s vártuk az újabb fajokat.

 

Egyszer csak egy tojó barna rétihéja döntött úgy, bemutatót tart a nádas fölötti imbolygás művészetéből. Hmmm! Lelkesen fogadtuk őt, hiszen októberre a környék egyetlen nádasában költő predátorai faképnél szokták már hagyni ezt az élőhelyet. Igaz, az is lehet, hogy csak mákunk volt és talán egy félúton járt madárral találkoztunk. Mi több, akár át is telelhetnek, igaz, Lipóton erre még nem láttam példát.  Örömmel néztük a tojó lavírozását, egy pár dolmányos varjú azonban nem osztozott örömünkben. Elöntötte őket a harag és vadul nekiestek a kampós csőrűnek. Fölé repültek és lecsaptak rá. Láthatóan frusztrálta a nagylányt az eset, majd megunta és keserűen a nádasba ereszkedett.

 

A mulatság ezután sem maradt alább. Egy repülő drágakő viharzott el előttünk. Mint egy japán gyorsvonat a víz felett, alig több mint egy arasznyival, zmmm. Szegény szemeink kétségbeesetten próbálták utolérni… Volt, amikor megkegyelmezett nekünk, egy pillanatra megállt: - Jé, ott van! Majd zsupsz, húzott tovább. A fülek is megkapták az aznapi ajándékot. Egy zöld küllő fújt reggeli indulót csak úgy a hangulat kedvéért.

 

Egyszer csak megszólalt a telefon. Márti néni szólt bele, hogy megérkeztek a másik bázisra. Lassan fogtuk a motyónkat, majd visszacuccoltunk a kocsiig és átlibbentünk a játszótér melletti kilátóhoz.

 img_1299.JPG

Itt már a Hildegard Óvoda gépezete megállíthatatlanul zsírozta fel a Lipóti pékségtől kapott kenyereket. Szorgos kezekben kések, kentek és szórtak, helyeztek és díszítettek. Lett itt olyan terülj - terülj asztalkám, hogy az is evett, aki nem volt éhes.

 

Idővel egyre több család érkezett. Gombamód lepték el a környéket, hol a nádas közében, hol a kihelyezett plakátok körül, hol pedig az asztaloknál alakultak ki a csoportok. Alig pislogtunk párat és máris 9 óra kopogtatott. Ekkor összeállt lelkes csapatunk és Polgármester Úr megnyitotta a 2018-as Európai Madármegfigyelő Nap lipóti állomását.

 img_1320.JPG

Ezt követően az óvó nénik eredtek neki a tájnak és különleges állomásokat alakítottak ki, hol neveltjeiket és családtagjait várták egy kis próbára. Az a kreativitás, mely azokból a feladatokból kiderült! Ehhez kell óvó néninek születni. Megtalálni az egyensúlyt, hogy a pár évesek és az őket kísérő kicsit idősebbek is örömüket leljék a tudáspróbán. Minden elismerésem. Ez azonban még csak egy puzzle a nagy kép közül. Hiszen szombat volt.

img_1338.JPG

Ők pedig – bár erről mosolygós arcuk nem árulkodott – azt tették, amit munkaidőben szoktak tenni. Már ez a tény megbecsülésre valóvá teszi a Hildegard Óvodát, ha pedig ehhez hozzá tesszük, hogy száznegyven érdeklődött tudtak a természetbe csábítani… Példa értékűvé emeli munkájukat!

 img_1369.JPG

Ahogy azonban véget ért a vetélkedő, nem rohantak haza. Egy széles kígyóvá álltunk össze és egy rövid, de mozgalmas sétára indultunk, melyet tele töltöttünk mindenféle kihívással. Erre az életerőtől duzzadó fiatalok aktív részeseként álltak az élre és ez által tudtuk még jobban átélni a madarak életrészleteit. Így értünk el az eredeti kiinduló helyünkre, a hajnali madárvártához, hol újabb megpróbáltatások vártak mindenkit.

 img_1387.JPG

Itt zártuk a Madármegfigyelő Napot. Szeretném megköszönni Márti néni és a Hildegard Óvoda mérhetetlen munkáját, a felnőttek erejét, kik lemondták a szombat délelőtti programjaikat és talpra tudták állítani csemetéiket. Tóth Péter Polgármester Úrnak és az Önkormányzatnak a helyszín biztosítását, padokat, Lipóti Pékségnek a friss - és bőséges kenyereket, valamint külön köszönet a Holt-Duna minden élőlényének, hogy jelenlétükkel emelték a rendezvény színvonalát!

 

Nagy Kornél

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://madarbaraat.blog.hu/api/trackback/id/tr9614377525

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Egy madárbarát naplója